Hírek

Képzések a Karitászban

                                                                            

MEGHÍVÓ

AZ ALBA CARITAS HUNGARICA ALAPÍTVÁNY ÁLTAL RENDEZETT 38 ÓRÁS TÁRSADALMI INTEGRÁCIÓS KÉPZÉSRE

 AZ INTEGRÁCIÓ MINDENNAPI ÉLETÜNK RÉSZE, EZ A FOLYAMAT A BEILLESZKEDÉS, AMIKOR EGY EGYÉN EGY CSOPORT, VAGY EGY KÖZÖSSÉG RÉSZÉVÉ VÁLIK. EZT A JELENSÉGET JÁRJUK KÖRBE KISCSOPORTOS TRÉNINGEINKEN A KÖVETKEZŐ HELYSZÍNEN ÉS IDŐPONTOKBAN:

HELYSZÍN: SZÉKESFEHÉRVÁR, SZENT ISTVÁN HITOKTATÁSI ÉS MŰVELŐDÉSI HÁZ (LISZT FERENC UTCA 1.)
IDŐPONTOK: 2019.01.11-TŐL 5 ALKALOM PÉNTEK ILL. SZOMBATI NAP


Ha úgy érzed, nehezen ismerkedsz
Ha nem kezdeményezel beszélgetéseket
Ha nem találod a közös hangot a kollegákkal, ismerősökkel
Ha jobban és nyitottabban szeretnél beszélgetni
Ha egyszerűen érdekel…


Gyere el az ingyenes tréningünkre!
A sorozat végén megfelelt minősítés esetén a résztvevő megkapja a képzést teljesítését igazoló Tanúsítványt.
Jelentkezés és bővebb információ az alábbi email címen és telefonszámon 2018.11.30 –ig.

Telefon:.:06/30 7034472, 06/30 4301618
Email: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Caritas Hungarica Díj 2018.


Október 06-án, ünnepi szentmisében adott hálát Spányi Antal, a Karitász elnöke, az egyházmegyei karitászigazgatók és mintegy 200 önkéntes és vendég azokért, akik önzetlenül segítik a rászorulókat. Az idei évben 40 önkéntes vehette át a Caritas Hungarica Díjat a Magyar Szentek Templomában. Az ünnepi szentmisét megelőzően Écsy Gábor atya, a Katolikus Karitász országos igazgatója, a szentmisét követően Zagyva Richárd, országos igazgatóhelyettes szólt az egybegyűltekhez és méltatta a díjazottakat.
A Caritas Hungarica Díjat 2012-ben hozta létre a Katolikus Karitász vezetősége azzal a céllal, hogy elismerje és értékelje a karitász önkéntesek különböző szociális területen végzett munkáját, valamint, hogy növelje az önkéntesség társadalmi megítélését. A díjat minden évben azok vehetik át, akik példamutató módon támogatják, segítik az időseket, betegeket, a társadalom peremére szorult családokat, a fogyatékkal élőket.
A Székesfehérvári Egyházmegyében 3 önkéntes vehette át a díjat: Kiss Károlyné, a Székesfehérvár-öreghegyi karitászcsoport tagja, Becker Gizella, a sárszentmiklósi karitászcsoport tagja és Dömsödi Balázs, a nadapi karitászcsoport vezetője. Mindhárman hosszú évek óta szívügyüknek tekintik a karitász munkát és hitből fakadó aktivitásukkal sok rászorulónak nyújtottak segítő kezet. Köszönjük munkájukat és kívánjuk, hogy Isten áldása kísérje továbbra is őket!
                                                 
részletes beszámoló: http://www.magyarkurir.hu/hirek/-mindenben-meglatni-Isten-csodajat-hetedik-alkalommal-adtak-at-caritas-hungarica-dija

 

  

 

 

 

 

Karitász zarándoklat Péliföldszentkeresztre

 „Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, akik terhet hordoztok - én megkönnyítlek titeket.”(Mt 11,28)

Jézus maga is rendszeresen fölzarándokolt Jeruzsálembe. A katolikusok zarándoklata az Isten iránti szeretet megnyilvánulása, illetve a bűnbánattartás és vezeklés eszköze.
A zarándoklatnak van egy nagyon fontos szempontja, ez pedig a „búcsúnyerés”. A búcsú (indulgentia: elengedés) az Egyház nagy kincse. A búcsú Isten részéről, az Ő színe előtt, a már megbocsátott bűnökért járó, ideig tartó büntetések elengedése részben vagy teljesen.
A keresztény ember részéről, az Isten iránti szeretet, teljes elköteleződés miatt kell, hogy legyen egy-egy olyan nap, amit arra szentel, hogy megpróbál elengedni mindent, ami a jóra való készségében visszatartja, megköti.
Ennek szellemében szerveződött, egy szép őszi napra, Tornyai Gábor atya áldásával és vezetésével, a Székesfehérvár - Öreghegyi Plébánia Karitász Csoportja - és az Almássy-telepi Plébánia Karitász Csoportjának tagjaival közösen, zarándoklat Péliföldszentkeresztre.
Megérkezve, első utunk a kegytemplomba vezetett, ahol Gábor atya szentmisét mutatott be nekünk. Prédikációjában felhívta a figyelmünket a zarándokút lehetőségeire. Mint Krisztus Csodálatos Testének Tagjai, mindannyian fontos szerepet töltünk be az isteni mű gördülékeny működtetésében. Szolgálati szerepünk átgondolására, újabb hívások meghallására, a hétköznapokból való kimozdulás, a megtisztulás ajándékaira figyelmeztetett bennünket értékes szavaival.   
    Ezután, a Szalézi Rend által fenntartott Lelkigyakorlatos Ház egyik munkatársának köszönhetően, megismerhettük a zarándokhely történetét. Megtudtuk, hogy Péliföldszentkereszt ősi zarándokhely. A mai műemlék jellegű barokk stílusú templomot 1735-ben Eszterházy Imre hercegprímás építtette, aki ugyanebben az évben búcsújáró hellyé nyilvánította Szentkereszt tiszteletére, így lett a neve Péliföldszentkereszt. A búcsújáró templom legszebb ékessége a művészi feszület a főoltáron. A kereszt alatt vörös bársonyon ezüst kegytárgyak láthatók: kezek, lábak. szemek, szívek, sőt, térdeplő ezüst gyermekek, valamint kisebb ezüst feszületek, attól függően, hogy kinek melyik testrésze volt beteg, miben kért segítséget. Ezeket a kegytárgyakat hálás emberek hozták emlékül, akik az Úr Jézus szent keresztjéhez menekülve meghallgatást és oltalmat találtak.
Péliföldszentkereszten kezdődött el a magyar Szalézi Rend történelme. „Zarándok hő imát rebegj őseink kertjében, mert vérükből kelt ki ötven év múltával, új tavaszt ígérve szent alapítónk Don Bosco vetése!”
A  kegyhely falain olvasható megindító buzdító sorok emlékeztetnek azokra a szerzetesekre, akik minden korban példát mutattak életükkel a jelen és a jövő nemzedékének, és akár életük árán is hűségesen kitartottak Isten országának építésében.
 A kegytemplomot és kolostor épületet 1913-ban kapta meg a Don Bosco Szalézi Társaság magyarországi központként. 1950-től 1992-ig az állam tulajdonában volt, 1994-ben kapta vissza a rend. Azóta a szaléziak szellemi központjává nőtte ki magát. Mára a híveknek kedvelt továbbképzési és lelki töltekezésre alkalmas színhelye lett. Ma hármas funkciója van: kegyhely, lelkigyakorlatos ház, és nyári üdülőhely ministránsoknak, hittanosoknak, családoknak.
Innen elsétáltunk a kolostortól mintegy 600 méterre levő erdei tisztáson álló, a dr. Schmidt Sándor bányaigazgató és bányásztársadalmának közreműködésével, 1937-ben felújított, Lourdes-i barlanghoz. Jelenlegi állapota a 2002-es újabb karbantartásnak köszönhető.   - A két karitász csoport legfiatalabb tagjai is bőven 50-60 év fölött vannak, a korral járó, a mozgásukat korlátozó egészségi problémákkal is megáldva. - Mégis-mégis valami húzott bennünket a Szűzanyához. Nem esett nehezünkre a séta. A hely nemcsak hangulatos erdei pihenőként hatott számunkra. A tisztásra érve olyan érzése volt az embernek, mintha a Lourdes-i jelenések eredeti helyszínén lenne, és egy másik dimenzióba lépne. A barlangtól balra a sziklafalak, jobbra mögötte a csörgedező patak. A Szűzanya kegyszoborhoz pár lépcső vitt fel. Amikor a csoportból páran éppen felértünk Hozzá, megszólalt a déli harangszó. Mindannyian egyszerre kezdtük el imádkozni fennhangon az Úrangyalát. Csodálatos élmény volt! Azután a barlanggal szemben levő csobogó forrás üdítő vízéből meríthettünk.
A Lelkigyakorlatos Ház ebédlőjében elköltött finom ebéd után, Nguyen Hai Ly Jakab SDB oratóriumvezető, szalézi szerzetes szolgálta fel nekünk - helyettesítve ebédszünetüket töltő munkatársait - a finom kávékat, capuccino-kat.


Ezután a környékbeli lovarda hintómúzeumát látogattuk meg, majd útba ejtettük a festői Dobogókő települést, ahonnan gyönyörködhettünk a szép panorámában.
Jó volt így együtt lenni újra a két plébániai közösségnek olyan megszentelt helyszíneken, ahol a keresztény szellemiség ma is embercsoportokat nevel, épít, tart egységben.

Eljöttünk Uram, hogy nálad vigaszt és erőt merítsünk, hogy köszönetet mondjunk a kapott jókért, hogy eléd terjesszük minden kérésünket, hogy imádkozzunk az otthon maradottakért, elhunyt szeretteinkért. Köszönjük Uram, hogy Veled és Testvéreinkkel együtt járhattuk végig zarándokutunkat! Kérjük, őrizd meg közösségünket a Te békédben, Amen!
                                                                                                                                                                                                                                                   

Az Öreghegyi Karitász Csoport nevében:

Liszitsné Laczkó Mária
karitász önkéntes



Székesfehérvár, 2018. október 9.

Ancsa-Molnár Hajnalka ikonkiállítása


Nagy örömünkre szolgál, hogy a Székesfehérvári Egyházmegyei Karitász közreműködésének és a Szent István Hitoktatási és Művelődési Ház befogadó készségének köszönhetően Székesfehérváron is megtekinthetők Ancsa-Molnár Hajnalka művésznő ikonfestményei. A kiállítás ünnepélyes megnyitójára szeptember 07-én, pénteken 15.00-kor került sor, a Katolikus Társadalmi Napok háromnapos rendezvénysorozat első eseményeként. A kiállítás megnyitón köszöntő beszédet mondott Spányi Antal megyéspüspök úr, a Katolikus Karitász püspökelnöke, aki beszédében kiemelte az ikonok jelentőségét a transzcendens Istennel való kapcsolat felvételében és a kapcsolatban levésben. Ancsa-Molnár Hajnalka megemlítette, hogy bár az ikonok a keleti egyházhoz kötődnek, a Szentírás alapján készülnek, így mindenkihez tudnak szólni. Vallja, hogy az ikonok útmutatók a teremtés útján, nem azért készülnek elsősorban, hogy gyönyörködtessenek, hanem, hogy általuk beláthassunk egy transzcendens valóságba, szemlélhessük annak ragyogását. Ezt tükrözi a sok arany, mint a teremtett lét gazdagsága, nemessége. Az ikon a külső szimbólumokon, jeleken, kötöttségeken át vezet el a belső szabadságra. Az ikon teljes hagyományvilágának megtartása által a változatlan Örökkévalót igyekszik elhozni ebbe a változékony világba, hogy hitünket, lelkünket emelje, építse.
Ancsa- Molnár Hajnalka a Szeged-Csanádi Egyházmegyei Karitász irodavezetője, gyógypedagógus és művészetterapeuta. Ikonfestészettel 1993 óta foglalkozik, több kurzuson is részt vett, hogy minél jobban elsajátítsa az ikonfestészet titkait. Országszerte sok kiállítást tudhat maga mögött.
A székesfehérvári kiállítás 2018. szeptember 21-ig látogatható.
„Nem az ikon, mint műalkotás a szép, hanem az igazság, amit képvisel. Az ikon sohasem lehet ’szép’, de mivel gyönyörű, szellemi érettség kell a megismeréséhez.” Paul Evdokimov