Az a szép fényes Nap…

Bár erről a napról – február 14-éről – sok minden elmondható, legkevésbé az, hogy a „szép fényes Napot” láttuk volna. Borongós, ködös, kissé havas reggelre ébredtünk. Kirándulásunk napja virradt ránk. Az Öreghegyi Plébánia karitász önkéntesei indultak Budapestre, hogy Tornyai Gábor atya vezetésével bepillantás nyerhessenek az evangélikus egyház és a zsidó hitközség életébe. A vonatról leszállva tapasztalhattuk, hogy a fagyos reggel a fővárosban se engedett szorításából, de a Szent István Bazilika elé érve, a lelkünkben éreztük, hogy szép nap elé nézünk. Melegség járta át, nemcsak a testünket, hanem a szívünket is, belépve a Szent II. János Pál pápáról elnevezett kápolnába. A Jó Isten jelenlétét éreztük Gábor atya által celebrált szentmise alatt a meghitt, barátságos – egyszerűségével is erőt sugárzó – környezetben, ahol II. János Pál biztatása fogadott minket: „Ne féljetek!”

Innen – egy rövid sétát téve – megérkeztünk a Deák téri Evangélikus Templomhoz. A kedves fogadtatás, amiben a lelkészasszony részesített minket, - aki inkább azt hangsúlyozta ami összeköt és nem ami elválaszt, - egyre jobban fényesítette a még bujkáló Napot. Az 1500 fő befogadására alkalmas – Polláck Mihály által tervezett templom oltárképe, egy hű Raffaello másolat. A múzeumban – szakszerű vezetés mellett – a Reformáció 500 éve kiállítást nézhettük meg, megismerve annak vallási emlékeit.

Másfél órás pihenő után, mely idő alatt elfogyasztottuk ebédünket egy kellemes étteremben és kipihentük az addigi fáradalmakat – látva, hogy a „fényes Nap” próbál áttörni a ködön és láthatóvá válik a Nap korongja – bevállalva a hosszabb sétát, elindultunk kirándulásunk utolsó helyszíne, a Zsinagóga felé.

Lenyűgöző látványt nyújtott a bazilikára emlékeztető szerkezetű, gazdagon díszített belső tér. Érdekfeszítő előadást hallottunk idegenvezetőnktől, aki érintette a Zsinagóga és a zsidóság történetét, szokásait, felmerülő kérdéseinket készségesen megválaszolta. Közel egy órás beszélgetés után, a 100 éves Zsidó Múzeumba látogattunk, ahol rendkívül felkészült hölgy vezetett minket a termeken keresztül és megismertetett a zsidó vallás alapjaival, hagyományaival, szokásaival. Innen a Wallenberg Emlékparkba vitt utunk, ahol az Élet Fája áll, melynek ezüst levelei a holokauszt áldozatainak neveit hordozzák.

 

 

Hazafelé tartva, fáradtan ültünk a vonaton, tele annak a kirándulásnak az emlékeivel, amit így fogunk emlegetni: „az a szép fényes Nap…”.

Székesfehérvár, 2017. február 18.                                                   

                                                                                                                                                       Kádár Katalin