Mit (nem) végez mostantól a Karitász?
Több mint 20 évvel ezelőtt különböző felekezetek önkéntesei indítottak esti vacsoráztatást az akkor nemrég új helyére költözött székesfehérvári hajléktalan szálló, immár Kríziskezelő Központ kliensei számára. A hét minden napján este az evangélikusok, a reformátusok, a katolikusok nevében a Karitász, a baptisták, a SZETA alapítvány, a Vöröskereszt, és a Gaja Egyesület a maga készítette szendvics vacsorát osztotta ki az emberek között. Ha jól emlékszem, az evangélikusok önkéntese, Kárászné volt az, aki körbe telefonált mindenkit és egyeztette, hogy ki melyik este megy és viszi a megkenni valót, a cukrot, citromot, a teafüvet és amit még a lehetőségeik engedtek: csokoládét, házi lekvárt, gyümölcsöt, esetleg savanyúságot…A kenyeret a Szegényeket Támogató Alapítványon keresztül az Alba Kenyérgyár adta, és a későbbi évek során már pályázati forrásból a “Kríziskezelő” vásárolta meg a szendvicsnek valót, az önkénteseknek csak el kellett készíteni és kiosztani. A teát is a konyha készítette elő az “esti műszaknak”. A kenyér, a szállító levél tanúsága szerint még a tavalyi évben is a SZETA nevében érkezett a kenyérgyárból. A különböző esti önkéntes szolgálattevők pedig olyan változatosan pótolták ki egyéb csemegékkel a vacsorát, amilyen sokszínűek voltak ők maguk.
Nagy kár, hogy lehetséges tömegfertőzések vizionálása miatt, illetve annak elkerülésére hivatkozva a lelkes önkénteseknek vissza kell vonulniuk, megszűnik ez a jó és szívélyes gyakorlat, ami mindkét félnek, a segítőknek és a segítetteknek is hasznos, kedves mindennapi alkalom volt 1995 óta minden télen, november 1. és március 31. között, 20 héten át.
Éppen ezért szomorú szívvel hallgattam az alábbi összejövetel előadásait, melyek ellentmondani látszottak a gyakorlatban tapasztaltaknak. A Magyar Kereszténydemokrata Szövetség, Harrach Péter képviselő úr aktív részvételével sok éve szervez konferenciákat közérdeklődésre érdemes témákban, keresztény és civil szervezetek önkénteseinek. A helyszín nagyon szép, mindig a Parlament Felsőházi terme. Most, november 8-án, “Kiút a hajléktalanságból- az új törvényi szabályozás és a civil szervezetek szerepe”- címet viselte, és a témában igazán hiteles és sok éve ezen a területen dolgozó szakemberek véleményét, útmutatásait hallhattuk.
Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke, aki a hajléktalanokért is sok éve dolgozik felhívta a figyelmet arra, hogy mindenkinek magának kell tisztázni, ebben a nagyon zavaros értékviszonyokkal terhelt világban, hogy ” ki nekem a hajléktalan?” – s a segítséget ezután, ezzel összefüggésben kell megtenni. Sajnos a célvesztettség, a hiányok, a fájdalom tud annyira rombolni, hogy a hajléktalan ember kivetkőzik magából. De azért még ember, s mint ilyen segítségre érdemes. Dr. Beran Ferenc teológus a Szentírás oldaláról közelítette meg a témát és adott útmutatást a hallgatóságnak. Felhívta a figyelmet Krisztus kettős szeretetének parancsára, Isten és önmagam szeretetére, mert ez az alapja a mások segítésének, s nem feledve azt, hogy a szeretet nem érzelem, hanem jóakarat és cselekvés! A mai csörtető, törtető társadalom eltapossa, félre löki azt, aki gyenge, akaratában megtört. De Isten ” a megroppant nádszálat nem töri össze”- olvashatjuk Izajás jövendölését Lukács evangéliumában. Szükség van olyan közösségekre, mozgalmakra, akik támaszt tudnak nyújtani a megtörteknek. Ezt példázza a különféle célokkal létrejött szerzetesrendek példája is. Rácson Balázs az Ökumenikus Segélyszervezet nevében a vidéki hajléktalanságról beszélt, mert nemcsak a nagyvárosok sajátja a hajléktalanság. Vidéken a tanyavilág épületeibe húzódnak meg ezek az emberek, ezért nem láthatók úgy, mint például Budapesten, vagy a Megyei Jogú Városokban. Dr. Tóth András pszichiáter ismertette a hajléktalanok, de általában a minden emberre jellemző négy dimenziós egészségi állapotot, ami biológiai, pszichológiai, szociológiai és spirituális összetevőkből áll. Egy orvoscsoport évente felmérést készít a hajléktalanok egészségi állapotáról, ami elég elszomorító képet mutat. Ennek az életformának személyiség torzító hatása van: a hajléktalan önmagát elengedi, a pillanatban él, és másokra hagyatkozik. “Egy ember többet ér mint az egész világ” vallotta Kunszabóné Pataki Anna , a Csak Egyet Szolgálat Nappali Ellátó szociális munkása. Naponta 100- 150 fő keresi fel őket és elmondta, hogy az új törvényi szabályozás hatalmas feszültségeket okozott az alapítványi fenntartású, tehát civil szervezet számára, mert hirtelen sok új ember jelent meg a nappali ellátásban. A gyorsan duplájára nőtt létszámot nem tudták kiszolgálni a korábbi létszámú segítővel, csak túlórázással, további dolgozók felvételét sem lehetett megoldani egyik napról a másikra, ráadásul anyagi tartalékaik sem voltak erre. Most már úgy, ahogy rendeződtek a dolgok, de nem volt könnyű túlélni. Fülöp Attila államtitkár szólalt fel utolsónak, aki ismertette a jelenlegi hajléktalan ellátás résztvevőinek összetételét, és beszámolt a törvényi változások hatásáról, és türelmet kért a nehézségek megoldásához.
Összességében elmondható, hogy a szociális ellátásokban nagyon sok figyelemre, tapintatra, szeretetre van szükséges. Fontos, hogy észrevegyük, minden embernek szüksége van nemcsak emberi kapcsolatokra, de az intimitása meglétére is. Feltehetően a törvényi szabályozásokkal is jót akarnak, de senkit akarata ellenére megsegíteni nem lehet, figyelembe kell venni, hogy a másik ember hol tart a változásban, milyen ütemben tudja befogadni a számára felkínált lehetőségeket. Az állam törvényi szabályozásokban tud gondolkodni, kétség kívül a jószándék vezérli, de azért néha Mr. Törvény úgy viselkedik, mint az a bizonyos elefánt a porcelán boltban.
Nagy Lajosné
karitászigazgató
