2022. október 22-én, szombaton a Székesfehérvári Egyházmegyei Karitász plébániai karitász önkéntesei számára egyházmegyei karitász gyűlést tartott. Több mint százan gyűltünk össze, hogy közösen ünnepeljünk, egymásból merítsünk erőt szeretetszolgálatunkhoz.
A gyönyörűen felújított Székesfehérvári Szent István-székesegyházban kezdődött az Önkéntes Nap, ahol is Spányi Antal megyéspüspök, a Katolikus Karitász püspökelnöke tartott nekünk misét. A több évnyi restaurálás eredményeképpen szemet gyönyörködtető látványban lehetett részünk a szentmise alatt, ennél azonban sokkal fontosabb, hogy lelki útravalót is kaptunk püspök atyától. Prédikációjában megemlékezett a jeles napról, hiszen II. János Pál pápának 1978-ban éppen október 22-én volt székfoglaló szentmiséje. A szentatya jelmondata a ma emberének is fontos üzenet: „Egészen a Tiéd”. A püspök atya rámutatott, hogy a karitászos munkatárs nagyon közel áll Krisztushoz, mi a szeretet követeivé kell, hogy váljunk, akikben Krisztus örömének és szeretetének növekedése által egy szociális munkánál sokkal többet kell, hogy végezzünk¸ mi szeretetszolgálatunkkal evangelizálunk és az Úrhoz vezetjük a hozzánk forduló rászorulót.
Az ünnepi szentmise után Smohay András művészettörténész, tárlatvezető és múzeumpedagógus, a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum igazgatója mesélt izgalmas történeteket a közel nyolcszáz éves Bazilika múltjáról és történelméről, és így a nagyszabású felújítási munkálatok rejtelmeibe is bepillantást nyerhettünk.
A Szent István Hitoktatási és Művelődési Házba átsétálva Sinkovicsné Máté Hortenzia, a Székesfehérvári Egyházmegyei Karitász igazgatóhelyettese nyitotta meg az előadások sorozatát.
Először munkánkat megköszönve a püspök atya lelkesítő szavait hallhattuk, mellyel buzdított mindannyiunkat, hogy szeretetcselekedeteinkre mindig tanúságtételként tekintsünk. Karitász munkánk legyen mindig hiteles, önkéntes és önzetlen, mindezt pedig hittel és szeretettel tegyük a korszellemmel dacolva, az egyház nevében.
A következő előadó Szíjártó László atya volt, a Veszprémi Egyházmegyei Karitász igazgatója és egyben Balatonalmádi plébánosa. „Őseink hite a jövő reménye” hallhattuk tőle. Ezzel az egyszerű, de lényegre törő mondattal, a Veszprémi Főegyházmegye érseki mottójával mutatott rá arra, hogy karitászosként a remény emberei vagyunk. Laci atyától a jerikói vak meggyógyításának történetén keresztül azt hallhattuk, hogy bizony Jézus is megtehette volna, hogy közelgő megpróbáltatásai előtt nem sokkal csakis saját magára figyel, nem hallja meg és nem segít a vakon. De meggyógyította. Hányszor megtehetnénk mi is, hogy saját bajainkba temetkezve, feladatainkra, problémáinkra koncentrálva nem halljuk meg a segélykiáltást… Ehelyett a bibliai Mártaként másokra figyelünk, adunk, kiszolgálunk és szolgálunk. Laci atya azonban kihangsúlyozta, hogy Máriákká is kell, hogy váljunk időről-időre. Oda kell, hogy üljünk Jézus lábához, hogy hallgassuk és meghalljuk Őt, hiszen így tudunk erőt gyűjteni, szavait szívünkbe vésni. Amit így gyűjtünk magunknak, másoknak fogjuk továbbadni karitászos munkánk során. Ha emberként a szeretetszolgálat néha meg is haladja erőnket és úgy érezzük, nem tudunk semmit sem adni a rászorulónak, ha mást nem is, az időnket, odafigyelésünket, jóindulatunkat mindig oda tudjuk adni. Isten fog erőt adni mindenhez, mindenkor. Csak egyszerűen kérdezzük meg az előttünk állótól Jézust idézve.” Mit akarsz, mit tegyek veled?”
Az utolsó előadást Megulesz Gabriellától, a Dunaújvárosi Karitász Csoport vezetőjétől hallhattuk, aki az alapítókról és a gondviselés által irányított kezdetekről mesélt nagy-nagy szeretettel. Lelkesítő volt hallgatni, hogy a régi karitászos hagyományokat megtartva és újjáélesztve, milyen nagy szeretettel, hittel és lángoló szívvel teremtenek Dunaújvárosban új tradíciókat is az igényeket kiszolgálva.
Az október 22-i egyházmegyei karitász nap agapéval és kötetlen, jó hangulatú beszélgetéssel zárult. Öröm volt látni a sok mosolygó arcot búcsúzáskor és azt, ahogy a karitászos önkéntes munkatársak új lendülettel, lélekben megerősödve térhettek haza egyházközségeikbe, hogy a szeretet követeiként továbbra is egy Isten által megálmodott, jobb világ megvalósításán tudjanak dolgozni.
