Összefogás a fehérvári diákokért – Krisztus Király Karitászcsoport Székesfehérvár
-Tanulj holnapra, készülj az óráidra!
-Nem tudok.
-???
– Éhes vagyok..
Nem kitalált párbeszéd, sajnos nem fiktív történet. Elhangzott szavak. Napjaink szomorú valósága, hogy életerős fiatalok küzdenek ezzel az óriási problémával: éhesek. Élnek a kollégiumban, kevéske pénzzel –vagy anélkül- elengedve. Igaz, hogy biztosított számukra a napi háromszori étkezés, de hát mi az egy tizenéves kamasz gyereknek, pláne ha esetleg olyat vagy annyit kap, amivel nem lakik jól. Küzd az éhség rettentő érzésével.
Többségünkben az éhség még csak gondolat szintjén sem merül fel. Miért is merülne? Ha éhesek vagyunk, eszünk. Mert van mit. Többségünknek, saját gyermekeinknek szerencsére, vagy mondhatjuk, hál’ Istennek nem ismerős ez az iszonyatos érzés: az éhség. Számunkra teljesen természetes folyamat, hogy rendszeresen étkezünk, az esetek többségében olyan étel, élelmiszer kerül a saját vagy szeretteink asztalára, amit szívesen fogyasztunk: valami finom, valami fogunkra való. Mert megtehetjük. Nincs ezzel mindenki így, ezek a fiatalok nem tehetik meg. Nem áll módjukban választani, válogatni. Kapnak amit, amennyit, s bizony gyakran nem elég. Éhesek. Nevelőik erejükön felül igyekeztek mindezt orvosolni, kézben tartani ezt a hatalmas problémát, de már túlnőtt rajtuk, túlnőtt a hatáskörükön. Többen vannak azok a rászoruló diákok, mint amennyiükön önerőből képesek lennének az őket közvetlenül körülvevő pedagógusok segíteni, támogatni. Minden tisztelet az övéké, hogy a gyerekek érdekében mertek lépni és segítséget kérni a nyilvánosságtól.
Karitász vezetőnk jótanácsát szem előtt tartva: miszerint „Járjatok nyitott szemmel, lássátok meg, hol tudtok segíteni!” – lettem figyelmes erre a felhívásra, mely a rászoruló fiatalok javára kért segítséget. Így került képbe a Krisztus Király Karitászcsoportunk, melynek tagjai egy szempillantás alatt, szívüket-lelküket beletéve hatalmas összefogásról tanúskodtak. Pár nap leforgása alatt jelentős mennyiségű adományt sikerült összegyűjteni. Az autómat tartós élelmiszerrel, gyümölccsel, konzervekkel, pékáruval bőségesen megpakolva érkeztem a helyszínre.
Hálásak voltak, számomra is öröm volt látni, megélni azt, hogy örömöt szerezhettünk azoknak, akiknek valóban nagy szükségük van rá!
Folytatjuk…összefogva a pedagógusokkal, a karitásztagokkal…ez az ügy most már a miénk is.
Dicsőség Istennek! AVE!
V.Eszter
Krisztus Király karitászcsoport
Székesfehérvár