A Szent Kristóf Ház egyik támogatott lakhatásában élők számára egy régóta dédelgetett álom vált valóra: három napos (október 20-22.) miskolci kiránduláson vettek részt! A pihenés és élményszerzés mellett a program a kapcsolatépítésre, a fejlődésre és a fiatalok önállóságának megerősítésére is fókuszált. A kirándulás főszervezőjét és a Szent Kristóf Ház dolgozóját, Pap Katalint kérdeztem a felejthetetlen pillanatokról és a kihívásokról.
Honnan jött az ötlet, hogy pont Miskolc legyen a célpont, és milyen előkészületek előzték meg ezt a három napot?
A miskolci kirándulás a fiatalok egy nagyon régi álma volt, ráadásul én magam is miskolci vagyok, és korábban már vittem oda gyerekeket kirándulni. Miután megkérdeztük őket, hova mennének szívesen, ezt a várost mondták elsőként. Miután kaptunk egy jelentősebb adomány, lehetőségünk nyílt egy jutalomkirándulásra, amit a Szimbiózis Alapítvánnyal bonyolítottunk le. Helyismeretem és korábbi kisebb utak (Velencei-tó, Budapest) tapasztalatai segítettek abban, hogy a szervezést vállaljam.
A támogatott lakhatás szellemiségében a fiatalok mennyire vettek részt az előkészületekben?
Nagyon! Körülbelül egy hónappal előbb kezdtük a szervezést. Közösen néztük meg a közlekedési eszközöket, az indulási időpontokat. A fiatalok aktívan részt vettek a szervezésben: segítők által a jegyek megvételében, a szükséges bevásárlásban, sőt, a térkép használatában is gyakorlatot szereztek. Külön kiemelném, hogy az egyik autista fiatalunk számára rendkívül fontos volt a pontos menetrend, amit pontról-pontra összeszedtünk, és ő egyfajta „idegenvezetőként” funkcionált.
A kirándulásnak kiemelt célja volt a kapcsolatépítés. Milyen szerepet játszott ebben a szállás és a programok?
A Szimbiózis Alapítvány vezetője, Jakubinyi László szeretettel fogadott minket. Kétféle szálláslehetőségünk volt: egy ifjúsági és egy wellness szállás, ahol olyan extra dolgok is felkeltették a figyelmét az ellátottjainknak, mint például a jakuzzi. Nagyon sokat segített az alapítvány elnöke, hogy a fiataljaink kedvezményesen jussanak hozzá a szálláshoz, de külön támogatás volt számunkra a szülői hozzájárulás, plusz a fiatalok önerőből vásároltak be Székesfehérváron.
A program valódi fénypontja egy olyan panzióban való megszállás volt, ahol hozzánk hasonló, fogyatékossággal élő fiatalok dolgoznak és élnek támogatott lakhatásban. Betekintést nyertünk mindennapi munkájukba és életükbe, ami nemcsak érdekes volt, hanem kölcsönös barátságot és értékes kapcsolatépítést eredményezett.
A farmon tett látogatás során találkoztunk a Szimbiózis Alapítvány állataival: alpakákkal, lovakkal, kecskékkel, baromfikkal. Felejthetetlen élmény volt a nyulak és kecskék etetése, az alpakák simogatása pedig egyenesen a nap fénypontja volt.
Mindeközben a fogyatékossággal élő lakók folyamatosan dolgoztak a farmon: etették az állatokat és gondoskodtak a növényekről. Fiataljaink különösen megdicsérték az ott dolgozókat, milyen ügyesen és lelkesen végzik a munkájukat. Ez az élmény inspirálta a mi fiataljainkat is: elhatározták, hogy ők is szeretnének állatokat tartani, sőt, szívesen becserélnék a meglévő levendulásukat egy baromfi ólra.
A terv része volt a kisvonatozás is. Bár Lillafüredre érkezve eleredt az eső, a csodás táj – a színes fák, a dombok és hegyek, a Hámori-tó és a Palotaszálló – elfeledtette velünk a rossz időt.
A program utolsó etapjaként különböző kézműves műhelyeket tekintettük meg (sajt- és fazekasműhelyek), illetve volt lehetőség lovaglásra is. Itt az egyik fiatalunk be is mutatta a lovak iránti szeretetét és tudását. Természetesen vásárolhattunk is ajándékokat, szuveníreket, amiket hazahozva mindig emlékezhetünk arra, hol jártunk.
Melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok, és milyen kihívásokkal kellett megküzdeni útközben?
Voltak logisztikai kihívások, mint a csatlakozások elérése vagy a mozgólépcsőzés, ami sok fiatalnak új élmény volt – de minden rendben zajlott, a fiatalok rendkívül együttműködőek voltak. Az utazásunk kényelméért a támogató szolgálat kocsiját vettük igénybe azokkal, akiknek a tömegközlekedés nehezebb lett volna.
A legszebb pillanatok Lillafüreden értek minket; a Hámori-tó, a palotaszálló és a színes őszi táj teljesen feltöltötte a csapatot. Különösen megható volt, amikor a szálló alatti kertben, a József Attila szobornál az egyik fiatal szavalni kezdett. Másnap pedig a jakuzzi volt az igazi szenzáció! Az a tiszta öröm, amit annak a fiatalnak az arcán láttunk, akit ketten segítettünk be a medencébe, egyszerűen megérintett minket lelkileg. Ugyanilyen öröm volt a segítők és annak a fiatal arcán is, aki a medencében úszhatott, bemutatva ezzel a tudását.
Mit emelnél ki a fiatalok teljesítményével kapcsolatban?
A fiatalok erőn felül teljesítettek. Nem torpantak meg, még akkor sem, amikor egy nagy domb állt előttük. Volt egy fiatal, akinek a fél oldala lebénult, és a meredekebb emelkedőt választotta, amit egy kolléganő segítségével képes volt végigcsinálni. Ezért hangsúlyozzuk, mennyire fontos a hit, amit beléjük fektetünk: csak bátorításra van szükségük. Pozitívan tapasztaltuk azt is, hogy képesek egyedül aludni a szobákban és éppolyan önállóan elfoglalni azokat, mint a támogatott lakhatásban.
Milyen visszajelzéseket érkeztek a fiataloktól, és várható-e folytatás?
Nagyon lelkesek voltak, és már most várják a következőt! A kirándulás rendkívül pozitív hatással volt rájuk: mindenki elfelejtette az otthoni problémáit, teljesen ki tudtak kapcsolódni. Tervezzük, hogy a jövőben havi 1-2 alkalommal beiktatunk hasonló, egynapos kirándulási lehetőségeket, de természetesen tervezzük a következő hosszabb utat is. A miskolci kaland által többek lettek, és a lakhatásban is érezhetően jobb a hangulat.
