2025.11.07.
Kaposvár adott otthont a „Határtalan öröm – Fogyatékossággal élő testvérekkel a szinodális úton” című, rendkívül inspiráló konferenciának, melynek célja az volt, hogy megszólítsa és bevonja az Egyház életébe a periférián élő, fogyatékossággal élő személyeket. Az október 25-i eseményen mintegy többszáz fogyatékkal élő személy vett részt, és olyan egyházi méltóságok is képviseltették magukat, mint Marton Zsolt püspök és a házigazda Varga László kaposvári püspök. Michael Wallace Banach nuncius levelében az Egyház kincseiként üdvözölte a résztvevőket, míg a bemutatók és tanúságtételek az emberi méltóság feltétel nélküli voltát hangsúlyozták. Kiemelték, hogy a fogyatékkal élők puszta létükkel is evangelizálnak, Isten feltétel nélküli szeretetére tanítva a többi embert.
A konferencián különböző előadásokkal képviseltette magát a Szent Kristóf Ház jó néhány tagja is, kísérőikkel együtt. A fiatalok és munkatársaik számára felejthetetlen élményt nyújtott a nap, ahol örömmel fogadták őket, és a szereplés is nagy boldogságot jelentett a fellépőknek.
A nap fénypontjai a fiatalok szemével:
- A mise: A fiatalok számára a nap legmeghatározóbb élménye a szentmise volt. Kiemelték a ceremónia és a bevonulás szépségét, sőt, két fiatal maga is segédkezett a ministrálásban. Különösen mélyen érintette meg őket a mise vége, amikor minden pap és püspök felemelt kézzel adott áldást.
- Közvetlenség és szeretet: Az atyák rendkívül közvetlenek voltak. Varga László kaposvári püspök különösen nagy szeretettel fogadta őket, kérve, hogy ne püspöknek, hanem csak „Laci atyának” szólítsák. Beült a nézők közé a többi pappal együtt, és onnan nézte és énekelte végig a műsort. A fiatalok úgy érezték, mintha „ezer éve ismernénk egymást. Mintha haza érkeztünk volna.”
- Fellépés és visszajelzés: A Szent Kristóf Ház tagjai bemutatták a kendős táncukat a Raise me up című dalra. Kiemelték, hogy a magyar fordítása úgy lett alámondva, ezzel is nyomatékosítva, hogy Jézus felemel, erőt ad, és összekovácsol minket.
- A produkció nagy sikert aratott: „sírás nélkül nem tudták végig nézni a műsort, annyira megható volt” – mondták a dicséretet adók.
- Több siketnéma résztvevő is bátorította őket egy hüvelykujj felmutatásával és azzal, hogy a szívükre tették a kezüket.
- Fegyelmezettség dicsérete: A fiatalok meglepően fegyelmezettek voltak, türelemmel várták az utasításokat a fellépés előtt, amit a papok is megjegyeztek és dicsértek.
További kiemelkedő pillanatok:
- Ajándékok: A résztvevők ajándékul egy tornazsákba egy túrórudit, névre szóló kártyát és egy sapkát kaptak.
- Erdő Péter üzenete: Erdő Péter bíboros egy hosszú szöveget olvasott fel, melyben kiemelte, hogy a fogyatékos emberek kincsek, és köszönetet mondott a segítőknek és háttérmunkásoknak.
- Barátságok és meghívás: A fiatalok több püspökkel és pappal is összebarátkoztak, sőt, a kaposvári püspök szeretettel meghívta őket újra Kaposvárra.
A Szent Kristóf Ház tagjai számára ez a konferencia nem csupán egy esemény volt, hanem egy igazolás arról, hogy az Egyházban kiemelt helyük van, és az örömükkel, a műsorukkal és a puszta jelenlétükkel is gazdagítják a közösséget.
Beszámolót írta: Geiger Barbara Anna (Szent Kristóf Ház munkatársa)
Képek Forrása: Magyar Kurír, Hideg Katalin (Szent Kristóf Ház munkatársa)
2025.11.05.
A Szent Kristóf Ház egyik támogatott lakhatásában élők számára egy régóta dédelgetett álom vált valóra: három napos (október 20-22.) miskolci kiránduláson vettek részt! A pihenés és élményszerzés mellett a program a kapcsolatépítésre, a fejlődésre és a fiatalok önállóságának megerősítésére is fókuszált. A kirándulás főszervezőjét és a Szent Kristóf Ház dolgozóját, Pap Katalint kérdeztem a felejthetetlen pillanatokról és a kihívásokról.
Honnan jött az ötlet, hogy pont Miskolc legyen a célpont, és milyen előkészületek előzték meg ezt a három napot?
A miskolci kirándulás a fiatalok egy nagyon régi álma volt, ráadásul én magam is miskolci vagyok, és korábban már vittem oda gyerekeket kirándulni. Miután megkérdeztük őket, hova mennének szívesen, ezt a várost mondták elsőként. Miután kaptunk egy jelentősebb adomány, lehetőségünk nyílt egy jutalomkirándulásra, amit a Szimbiózis Alapítvánnyal bonyolítottunk le. Helyismeretem és korábbi kisebb utak (Velencei-tó, Budapest) tapasztalatai segítettek abban, hogy a szervezést vállaljam.
A támogatott lakhatás szellemiségében a fiatalok mennyire vettek részt az előkészületekben?
Nagyon! Körülbelül egy hónappal előbb kezdtük a szervezést. Közösen néztük meg a közlekedési eszközöket, az indulási időpontokat. A fiatalok aktívan részt vettek a szervezésben: segítők által a jegyek megvételében, a szükséges bevásárlásban, sőt, a térkép használatában is gyakorlatot szereztek. Külön kiemelném, hogy az egyik autista fiatalunk számára rendkívül fontos volt a pontos menetrend, amit pontról-pontra összeszedtünk, és ő egyfajta „idegenvezetőként” funkcionált.
A kirándulásnak kiemelt célja volt a kapcsolatépítés. Milyen szerepet játszott ebben a szállás és a programok?
A Szimbiózis Alapítvány vezetője, Jakubinyi László szeretettel fogadott minket. Kétféle szálláslehetőségünk volt: egy ifjúsági és egy wellness szállás, ahol olyan extra dolgok is felkeltették a figyelmét az ellátottjainknak, mint például a jakuzzi. Nagyon sokat segített az alapítvány elnöke, hogy a fiataljaink kedvezményesen jussanak hozzá a szálláshoz, de külön támogatás volt számunkra a szülői hozzájárulás, plusz a fiatalok önerőből vásároltak be Székesfehérváron.
A program valódi fénypontja egy olyan panzióban való megszállás volt, ahol hozzánk hasonló, fogyatékossággal élő fiatalok dolgoznak és élnek támogatott lakhatásban. Betekintést nyertünk mindennapi munkájukba és életükbe, ami nemcsak érdekes volt, hanem kölcsönös barátságot és értékes kapcsolatépítést eredményezett.
A farmon tett látogatás során találkoztunk a Szimbiózis Alapítvány állataival: alpakákkal, lovakkal, kecskékkel, baromfikkal. Felejthetetlen élmény volt a nyulak és kecskék etetése, az alpakák simogatása pedig egyenesen a nap fénypontja volt.
Mindeközben a fogyatékossággal élő lakók folyamatosan dolgoztak a farmon: etették az állatokat és gondoskodtak a növényekről. Fiataljaink különösen megdicsérték az ott dolgozókat, milyen ügyesen és lelkesen végzik a munkájukat. Ez az élmény inspirálta a mi fiataljainkat is: elhatározták, hogy ők is szeretnének állatokat tartani, sőt, szívesen becserélnék a meglévő levendulásukat egy baromfi ólra.
A terv része volt a kisvonatozás is. Bár Lillafüredre érkezve eleredt az eső, a csodás táj – a színes fák, a dombok és hegyek, a Hámori-tó és a Palotaszálló – elfeledtette velünk a rossz időt.
A program utolsó etapjaként különböző kézműves műhelyeket tekintettük meg (sajt- és fazekasműhelyek), illetve volt lehetőség lovaglásra is. Itt az egyik fiatalunk be is mutatta a lovak iránti szeretetét és tudását. Természetesen vásárolhattunk is ajándékokat, szuveníreket, amiket hazahozva mindig emlékezhetünk arra, hol jártunk.
Melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok, és milyen kihívásokkal kellett megküzdeni útközben?
Voltak logisztikai kihívások, mint a csatlakozások elérése vagy a mozgólépcsőzés, ami sok fiatalnak új élmény volt – de minden rendben zajlott, a fiatalok rendkívül együttműködőek voltak. Az utazásunk kényelméért a támogató szolgálat kocsiját vettük igénybe azokkal, akiknek a tömegközlekedés nehezebb lett volna.
A legszebb pillanatok Lillafüreden értek minket; a Hámori-tó, a palotaszálló és a színes őszi táj teljesen feltöltötte a csapatot. Különösen megható volt, amikor a szálló alatti kertben, a József Attila szobornál az egyik fiatal szavalni kezdett. Másnap pedig a jakuzzi volt az igazi szenzáció! Az a tiszta öröm, amit annak a fiatalnak az arcán láttunk, akit ketten segítettünk be a medencébe, egyszerűen megérintett minket lelkileg. Ugyanilyen öröm volt a segítők és annak a fiatal arcán is, aki a medencében úszhatott, bemutatva ezzel a tudását.
Mit emelnél ki a fiatalok teljesítményével kapcsolatban?
A fiatalok erőn felül teljesítettek. Nem torpantak meg, még akkor sem, amikor egy nagy domb állt előttük. Volt egy fiatal, akinek a fél oldala lebénult, és a meredekebb emelkedőt választotta, amit egy kolléganő segítségével képes volt végigcsinálni. Ezért hangsúlyozzuk, mennyire fontos a hit, amit beléjük fektetünk: csak bátorításra van szükségük. Pozitívan tapasztaltuk azt is, hogy képesek egyedül aludni a szobákban és éppolyan önállóan elfoglalni azokat, mint a támogatott lakhatásban.
Milyen visszajelzéseket érkeztek a fiataloktól, és várható-e folytatás?
Nagyon lelkesek voltak, és már most várják a következőt! A kirándulás rendkívül pozitív hatással volt rájuk: mindenki elfelejtette az otthoni problémáit, teljesen ki tudtak kapcsolódni. Tervezzük, hogy a jövőben havi 1-2 alkalommal beiktatunk hasonló, egynapos kirándulási lehetőségeket, de természetesen tervezzük a következő hosszabb utat is. A miskolci kaland által többek lettek, és a lakhatásban is érezhetően jobb a hangulat.
2025.10.30.
Interjú alanyom Pappné Márta, a Szent Kristóf Ház egyik dolgozója és a zenecsoport vezetője, aki pár fiatallal karöltve ment az iskolába, hogy bemutassa a zene örömét és közösségépítő erejét, különös tekintettel a színkottás zenélésre.
Október 17-én Pályaorientációs napot tartottak a Kodály Zoltán Általános Iskola és Gimnázium és AMI-ban. Mi volt a célja ennek a rendezvénynek, és miért pont most került rá sor?
Ezt a napot az iskola fennállásának 70. évfordulója alkalmából rendezték meg. A cél az volt, hogy a gyerekek, elsősorban az alsó tagozatosok, különböző szakmákkal, pályákkal ismerkedjenek meg. Ennek keretében hívtak meg bennünket is, mint egykori „Kodályosokat”, akik valamilyen módon kapcsolódnak az intézményhez, hogy a munkahelyünkről beszéljünk.
Én és Magyar Balázs is régi Kodályosok vagyunk – amiért visszahívtak bennünket -, és arról beszéltünk a gyerekeknek, hogy a zene milyen fontos része a munkánknak.
Miről szólt pontosan az előadásotok, és mit emeltetek ki a fogyatékkal élő fiatalokkal való foglalkozásotokból?
Balázs először bemutatta az intézményt, majd tisztáztuk, kit is nevezünk fogyatékkal élőnek. Én a Szent Kristóf Házban működő zenecsoport kialakulásáról meséltem. Beszéltünk a színkottáról, mint egy univerzális nyelvről, amely segít a fiataloknak eligazodni az ötvonalas rendszerben. Azt hangsúlyoztuk, hogy bár a zenéléshez ismerni kell a színeket és ritmusérzék szükséges, a zene mindenkié. Még azok is tudják művelni, akiknek nehezebben megy az olvasás, vagy más akadályokkal küzdenek.
A beszélgetésen túl zenei bemutatót is tartottatok. Milyen dalokat, zenéket játszottatok, és milyen módszerrel zenéltek a fiatalok?
Elvittünk magunkkal hangolt, színes csöveket és kottát is, amit kivetítettünk. A koncepcióm az volt, hogy jó lenne a gyerekekkel együtt zenélni, így a bemutató interaktív lett. Játszottunk például a Peer Gynt-ből, de voltak egyszerűbb, illetve gyorsabb, dinamikusabb dalok is. A zenecsoport fiataljai el is mesélték, milyen az élet a csoportban, és mennyire szeretnek fellépni.
Hogyan fogadták a gyerekek és a pedagógusok ezt a rendhagyó zenélést?
Nagyon aranyosak, nyitottak és ügyesek voltak a gyerekek, nem csak zene terén, de a nyitottság és elfogadás szempontjából is. Hatalmas örömmel töltötte el őket az együtt zenélés, nagyon jó visszajelzéseket kaptunk. A pedagógusoknak is tetszett, ők is kaptak a kezükbe hangcsövet. Bár mindössze egy szűk, 10 perces időkeret állt rendelkezésünkre, az alsós nyolc osztállyal így is tudtunk közösen zenélni.
Mikor és hogyan jött létre a Szent Kristóf Házban ez a különleges zenecsoport?
A csoport nem annyira új, de a Covid után alakult ki a mai formájában. Úgy kezdődött, hogy jött hozzánk néhány fiatal az Ezredéves Iskolából, akik a Nemzeti Színkottás Együttesben játszottak. Ők mutatták meg a színszintetizátorukat és a színkottát. Én ettől teljesen lelkes lettem, és először csak velük foglalkoztam, hogy ne felejtsék el a tudásukat. Később felmérést végeztem az egész házban: egyszerű kottát írva mértem fel, ki az, aki be tudja azonosítani a hangokat, ritmusban tud maradni. Így alakultak ki a különböző csoportok: szintetizátoros és csengős csoport. A csengőknél az a jó, hogy nem kell minden dallamot eljátszani, csak azt az egy hangot kell megütni, ami a színkottán megjelenik. Ez sokkal könnyebben követhető azoknak, akiknek nehezebb a kottát olvasni.
Melyek voltak a legemlékezetesebb fellépéseitek?
A fellépő zenecsoport 9 főből áll, és ők rendkívül büszkék arra, amit be tudnak mutatni. A legnagyobb élményük – amit mindig emlegetnek – az volt, amikor Ferenc pápa Magyarországon volt, a Rózsák terén, és ők zenélhettek ezen az alkalmon. De emlékezetes volt a Székesfehérvári Zenei Nevelésért díjátadón való részvétel is. Ezek a lehetőségek bizonyítják, hogy a zene tényleg mindenkihez eljut.
Mi a zene és a közös zenélés igazi ereje a Szent Kristóf Házban?
A zene nem csak jó dolog, de kiváló csapatépítő is! Amikor látogatók érkeznek hozzánk, például a Grundfostól, velük is szoktunk közösen zenélni. Megmutatom nekik, milyen terület ez, és milyen közösségformáló erővel bír. Mivel a zene nekem is fontos, azt tudom mondani, hogy csak azt tudjuk igazán átadni, ami a szívünkben van. Összességében elmondható, hogy ez az iskolai program is nagyon jól sikerült, és remélem, sikerült átadnunk a gyerekeknek a zene örömét és befogadó erejét.
Geiger Barbara Anna
Szent Kristóf Ház munkatársa
2025.10.30.
Különleges és meghitt hangulatban telt a Szent Kristóf Ház nemrég megrendezett Családi Napja, melynek célja az volt, hogy a fiatalok hozzátartozói és az érdeklődők bepillantást nyerjenek az intézmény mindennapjaiba, valamint ezáltal erősödjön a közösség.
A napot Török Eszter, a Szent Kristóf Ház vezetője nyitotta meg, aki szívélyesen köszöntötte a megjelenteket. Kiemelte, hogy ez a nap azért is fontos, mert kiváló alkalom azok számára, akik eddig kevésbé láthatták a ház életét, és hogy most első kézből szerezzenek élményeket. Hozzátette, hogy a program a találkozásról, az ismerkedésről szól, lehetőséget biztosítva a fiataloknak és az összes résztvevőnek a kötetlen beszélgetésre és a kapcsolatépítésre.
A köszöntőt követően a résztvevőket színek alapján öt csoportba sorsolták, így mindenki kíváncsian várta, mit fog tartogatni számára a nap. A csoportok rendkívül változatos foglalkozásokban vehettek részt:
Az első csoport tagjai gitáros énekléssel elevenítettek fel egy bibliai történetet, ahol a zene és a közös éneklés segítségével mélyülhettek el a témában.
A második csapat a kreativitásé volt: ők a kávéval való festés különleges technikáját próbálhatták ki, egyedi és illatos alkotásokat létrehozva.
A harmadik csoport egy bájos kézműves foglalkozáson vett részt, ahol a segítőkkel közösen szövetből készítettek kedves manókat, melyek emlékként szolgálnak majd arra a napra.
A negyedik csapat mozgással töltötte az idejét, változatos gimnasztikai és tornagyakorlatokkal frissítették fel magukat.
Az ötödik csoportra – talán a legfontosabb – a konyhai előkészületek feladata hárult: ők feleltek a nap fénypontjáért, a finom pincepörkölt és főtt krumpli elkészítéséért.
A délelőtt rendkívül jól sikerült; a szülők és hozzátartozók élvezték a kötetlen légkört, sokan éltek az ismerkedés lehetőségével. Az intézmény munkatársai rendelkezésre álltak a felmerülő kérdések megválaszolására és az esetleges hivatalos papírok kitöltésében is segítséget nyújtottak.
A közös munka és a jó hangulat után mindenki jóízűen fogyasztotta el a szülők által készített, ízletes ebédet. A finom falatok után sem értek véget a programok: a délután a kötetlen beszélgetéseké volt, melyet egy vidám táncparti zárt, amelyhez a zenét Krutzler Gergő különleges képességű fiatal biztosította harmónikájával.
A Szent Kristóf Ház Családi Napja ismét bebizonyította, hogy az együtt töltött idő, a közös programok és az őszinte beszélgetések mennyire fontosak a közösség erősítésében.
Köszönjük minden résztvevőnek a jókedvet és a hozzájárulást! Reméljük, jövőre is találkozunk!
Geiger Barbara Anna
Szent Kristóf Ház munkatársa
2025.10.30.
20 éves a bicskei önkéntes karitászcsoport, s ez alkalomból szeretettel hívták az egyházmegyei karitászigazgatót és a központ munkatársait egy kis ünnepi megemlékezésre. A karitászcsoport megalakulásától kezdve a példamutatóan szolgáló önkéntes csoportok közé tartozik. Sok szorgalmas tagja van, akik között szépen felosztotta Ságiné Babi, a csoportvezető, az elvégzendő feladatokat, így minden tag fontosnak érzi munkáját.
Megtekintettük a 20 éves szolgálatról készült kiállítást, a sok- sok fényképet, a szociális irodájukat és a ruharaktárt. Ezt a helyiséget, a bicskei önkormányzat bocsájtotta rendelkezésükre, ahol fogadják heti szinten a rászorulókat. Itt ruhasegély kapható, de szerény díjazásért ruhabörzét is tartanak, élelmiszerre „cserélik” beadott holmikat, hiszen aki éhes, annak hiába is ajánlanának egy csinos kockás szoknyát, mit is kezdene vele. Itt készítik össze az élelmiszer csomagokat is, más élelmet vihet a családos, másféle tartalmút a hajléktalan kliens.
Minden évben két alkalommal karácsony táján és húsvétkor, szeretetvendégséget rendeznek rászoruló embereknek, ahol finom meleg ételt osztanak, és házi süteményekkel egészítik ki az ünnepi vendégfogadást, alkalmanként 150 fő részt vevőnek. Közvetítenek tárgyi adományokat is, látogatnak intézményben élő embereket, betegeket. A bicskei csoport évek óta működteti az Őrangyal klubot, ami fogyatékkal élő fiatalok kéthetenként foglalkoztató klubját jelenti. Ez a közösségi alkalom kiemeli őket a monoton mindennapokból és egyben erősíti különleges képességeiket és örömmel tölti el őket a rendszeres találkozás.
Szívélyes vendéglátásukban a lengyel származású, de magyarul igen szépen tudó, verbita szerzetes plébánosuk, Burbela Gergely atya is részt vett, de meglátogatta a találkozót Bálint Istvánné polgármester asszony is.
Nagy Lajosné Krisztina
karitász munkatárs
Székesfehérvári Egyházmegyei Karitász
