2025.06.19.
A Székesfehérvári Egyházmegyei Karitászban naponta sok-sok kéréssel, segítségben reménykedő hívással, és kétségbeesett megkereséssel találkozunk. Minden esetben megpróbálunk a rászorulóknak segítséget nyújtani, ha mást nem, egy-egy jó szót, együttérző meghallgatást felajánlva. Ritkább, de azért mindig van segíteni, adakozni vágyó felebaráti felajánlás is, főleg az adventi időszakban. Minden kis forint, minden egyes szó nagy kincs lehet ínség idején.
Pár hete éppen ezért nem akartunk hinni a fülünknek, amikor egy hölgy hatalmas mennyiségű tartós élelmiszert ajánlott fel a Karitásznak mindenféle ellenszolgáltatás nélkül, teljesen megbízva a segélyszervezetben, bennünk, karitász munkatársakban, hogy a leginkább rászorulónak fogjuk kiosztani, eljuttatni…
A celldömölki székhelyű Bátor és Bátor Kisgépcentrum Bt jóvoltából közel egymillió forint értékű élelmiszerrel gyarapodott készletünk, így még több rászoruló családnak tudunk évente kétszer tartós élelmiszerrel segíteni. A felajánló Bátorné Léhner Beáta jóvoltából sok-sok család konyhájába kerülhet tészta, rizs, löncshús, liszt, befőtt, cukor, májkrém, üdítő, bab, borsó, kukorica, gomba, búzadara vagy éppen konzerv készétel…
Ahogy a Példabeszédek könyvében is olvashatjuk (Péld11,24):
„Van, aki bőven ad, mégis gazdagabb lesz…”
Hálásan köszönjük a nagylelkű felajánlást rászoruló családjaink nevében!
Székesfehérvár, 2025.06.19.
Borbélyné Somogyi Szilvia
Székesfehérvári Egyházmegyei Karitász
igazgatóhelyettes
2025.06.12.
Május 31-én, szombaton a Székesfehérvári Egyházmegyei Karitász szervezésében 18 fő önkéntes számára tartottunk képzést a Karitász lelkiségéről, történetéről, szervezetéről, súlyponti területekről, segélyprogramokról.
A képzést Lőrincz Pál atya, a Pannonhalmi Egyházmegye igazgatója tartotta, sok információt megosztva a hallgatókkal a Karitász működéséről.
A képzést követően vetette papírra gondolatait a dunaújvárosi karitászcsoport vezetője, Megulesz Gabriella.
Ti vagytok a föld sója Mt 5.13
2025.06.09.
A dunaújvárosi karitász csoport tagjai vagyunk, de identitásunkhoz tartozik, hogy tagjai vagyunk a dunaújvárosi római katolikus egyházközösségnek is. Plébániai karitász csoportként tekintünk magunkra: a Krisztus Király templomban van a székhelyünk és elsődleges feladatunknak tartjuk az egyházközségben teljesített szolgálatot. A dunaújvárosi közösséggel kapcsolódunk Istenhez, fontos számunkra, hogy az egyéni imán kívül imacsoportokban és liturgikus eseményeken is részt vegyünk. Mert az imából fakad a tett.
Miért is tartom fontosnak ezeket a gondolatokat?
Pünkösd hétfőn részt vettünk egy nagyon jólsikerült családi napon a templomkertben. A beszélgetés során szóba került a karitász is, külföldi tapasztalatokat is hallottam jól működő, professzionális központokról és elsorvadó plébániai csoportokról. Egyfajta jövőkép.
Én egy másik jövőképben hiszek. Az ősegyház példáján működő jövőképben, ahol a Caritas gyökere, éltetője és feje Jézus Krisztus. És a karitászos, ahogyan a többi krisztuskövető is, a „föld sója”. A plébániai önkéntes csoportokban és az intézményi rendszerben egyaránt. A Katolikus Karitász jelmondatát tovább gondolva: keresztény értékeket valló EMBERTŐL, minden EMBERIG.
Hívő emberként te is a föld sója vagy. Ha szívesen foglalkozol felebarátaiddal, várunk a plébániai karitászban (+36 20 9220722).
Megulesz Gabriella, csoportvezető
2025.06.05.
2024 október 12-én találkoztunk először a várpalotai karitászcsoport tagjaival, (junior tagokkal is) és Szijártó László plébános úrral. Fehérvári templom túrájuk első állomásaként egy nagy múlttal rendelkező karitászcsoportot kerestek, hogy tapasztalatot cseréljenek, tudásban gazdagodjanak munkájukhoz. Szívesen fogadtuk őket plébániánkon, ahol a bemutatkozás után vendégül láttuk egy kis házi készítésű süteménnyel, meleg teával és közben beszámoltunk programjainkról. A közös misehallgatást követően a várpalotai csoporttagok megnézték városunk nevezetességeit.Mivel mindannyian nagyon jól éreztük magunkat, megállapodtunk egy újabb találkozóban.
Így került sor az idei évben május 24-én a második találkozásra Várpalotán, a Nepomuki Szent János Karitászcsoport meghívása alapján egy közös programra, beszélgetésre, közösségépítő találkozóra. Mindkét csoport nagy izgalommal készült az újabb találkozóra. Az előző hűvös napok után kellemes, napos időben indultunk Várpalotára. A karitászcsoport várt minket finom kávéval, süteménnyel, s közben a csapat egy része már készítette bográcsban a közösségiház udvarán a paprikás krumplit ebédre. Szijártó László plébános 10 órakor mondott misét a Várpalotai Nagyboldogasszony templomban, mely egy neobarokk- klasszicista stílusú impozáns templom. A szentbeszédben megemlítette, hogy május 24-én van Szűz Mária, a keresztények segítőjének az ünnepe. Ezt az ünnepnapot VII. Pius pápa rendelte el a Szűzanya iránt érzett hálából, szabadulásának tiszteletére. Mivel a karitászcsoportok önkéntesei segítő tagjai a katolikus egyháznak, ezért kiemelte a karitatív munka fontosságát, és megköszönte szolgálatunkat. A mise után átsétáltunk a Zichy kastélyba, amely 2002-től ad otthont a Trianon Múzeumnak. Megújított formában nézhettük végig a kiállítás termeit, melyekben a korszak megrázó tárgyi és szellemi hagyatékát őrzik. Kellőképpen elfáradva érkeztünk vissza a plébánia udvarára, ahol a finom ebédet már tálalták is. A többi időt beszélgetéssel töltöttük, és a várpalotai karitászcsoport által bemutatott ügyességi és logikai játékokat próbáltuk ki. Nekünk is izgalmas, vidám szórakozás volt, ami elnyerte a tetszésünket. A július első hetében tartandó nyári gyerektáborunk programjába már be is szeretnénk illeszteni.
Nem volt hiábavaló a várakozásunk! Nagyon jól siketült a második találkozásunk is! Mindenki nagyon jól érezte magát. Megbeszéltünk egy újabb találkozást is. Ezzel elindult egy csodás együttműködés a két karitászcsoport között.
Székesfehérvár, 20225.06.01. Tarpataki Katalin
Székesfehérvár – Öreghegyi karitászcsoport
2025.05.27.
SZÜLETÉSNAP
„Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi, bűne az annak.” (Jakab 4:17)
Intézményünk a Székesfehérvári Egyházmegyei Karitász Szent Kristóf Ház Fogyatékkal Élők Nappali Intézménye, immáron sokadik alkalommal meghívást kapott Mórra, a Fogyatékkal élők napja alkalmából megrendezett programra, amelyet május 10-én rendeztek.
Készülve, örömmel mentünk és léptünk mi is színpadra. Minden évben ér minket kellemes meglepetés, ami a fellépéseket és a meghívott vendégeket illeti.
Pontosan tudjuk, mennyi munka, türelem és szeretet kell ahhoz, hogy létre tudjon jönni egy-egy mások előtt előadott produktum. Éppen ezért nagy tisztelettel adózunk, amikor egy ilyen alkalomnak a részei és részesei lehetünk.
A szervezők és a program támogatói nem fukarkodnak, ha arról van szó, hogy finomat és jót egyenek, igyanak a résztvevők. (Köszönet nekik.)
Sok színes program várt kicsire-nagyra egyaránt. Az idei évben sem maradtak el a különböző foglalkoztató-állomások, amelyeken, ha ügyes volt az illető, – és miért ne lett volna ügyes -, akkor pecsétet kaphatott az előre regisztrált kis füzetecskébe. Ha minimum hét (azaz hét) állomáson teljesített és pecsét került a füzetbe, akkor az azt jelentette, hogy nem ússza meg a közelben lévő cukrászdában azt, hogy egy fagyit vagy egy sütit (választhatott) elfogyasszon jó étvággyal, megérdemelten.
Olyan jó lenne, ha többen-, és egyre többen látogatnának el olyan emberek is ezekre a rendezvényekre, akik családjuk vagy munkájuk folytán nem érintettek a sérült emberek minden napjait tekintve. Hiszen pont ezért van ez a küzdelem és munka, hogy egyszer majd minden ember természetesnek vegye azt, hogy ugyan nem vagyunk egyformák, hogy küzdünk kisebb – nagyobb nehézségekkel, de a Föld ugyanúgy forog mindenkivel, a Nap is mindenkinek szórja meleg sugarát, és a szél is mindenkihez odafújja a tavasz csodás illatát.
S még egy: Ezen program keretében ünnepelte a Bice-Bóca Hátrányos helyzetűek és Nagycsaládosok Egyesülete, röviden Bice-Bóca Egyesület a 35. születésnapját.
Amikor köszöntötték az Egyesületet és a szervezet vezetőjét Tényi Sándorné Helgát, meghatódtam attól, ahogy sírni láttam. Az ő könnyei az erő, a kitartás és szeretet könnyei voltak. Csak ő tudja igazán, hogy ez az út, amit eddig bejárt sok-sok önkéntes segítőjével együtt, amit véghez vitt/vittek, mennyi lemondással, fáradtsággal járhatott. Nem önmagát valósítja meg, ahogy ma oly divatos ezt a szót, jelenséget használni (jelentsen bármit is), hanem másokért él és dolgozik.
Éltesse az Isten még sokáig! Legyen a Földön nagyon sok „Helga néni!”
Székesfehérvár, 2025.05.20. Szabó Éva, karitász munkatárs
2025.04.28.
Ahogy már hagyománnyá vált, idén tavasszal ismét vendégül láttuk a Ciszterci Szent István Gimnáziumban a Szent Kristóf Ház Fogyatékkal Élők Nappali Intézményének tagjait egy közös egészségnapra. Ez az esemény nem csupán a mozgás öröméről szól, hanem sokkal többről: a közösen eltöltött időről, az elfogadásról, a megértésről és az emberi kapcsolatok megerősítéséről.
A program megszervezésében a testnevelő tanárok mellett a 9/A osztály tanulói vállaltak aktív szerepet. Két fő részből állt a nap: először egy akadályversenyt rendeztünk, amelyet a Szent Kristóf Intézmény vendégei teljesítettek, a diákok segítségével és buzdításával. A feladatok játékosak és vidámak voltak, a hangsúly nem a versenyzésen, hanem az együttműködésen és az élményszerzésen volt.
A második részben közös játékokkal folytatódott a délelőtt, ahol már mindenki együtt mozoghatott, nevethetett, és ismerkedhetett. Természetesen a finomságokról sem feledkeztünk meg: egy kis közös nassolás is belefért a programba, ami tovább fokozta a barátságos, családias hangulatot.
Ez a nap mindannyiunk számára meghatározó élmény marad. Örömmel tölt el bennünket, hogy új barátságok szövődtek, a régiek pedig tovább mélyültek. Bízunk benne, hogy ez a szép hagyomány még sokáig folytatódik, és alig várjuk, hogy újra találkozhassunk vendégeinkkel egy következő közös programon!
Székesfehérvár, 2025.04.20.
(Temesvári Cecília, Ciszterci Szent István Gimnázium)
