Létminimum alatt élő gyermekeknek szervezett húsvéti csoki vadászatot az oroszlányi karitászcsoport.

Létminimum alatt élő gyermekeknek szervezett húsvéti csoki vadászatot az oroszlányi karitászcsoport.

Március 30-án délelőtt 10 órakor Kutschi András atya köszöntötte a gyermekeket és a megjelent szülőket az oroszlányi Szent József kápolnában. Közösen imádkoztunk és énekeltünk.

Ezt követően a kápolna melléképületében a Karitász csoport tagjai kiosztották a húsvéti adomány csomagokat a családok számára. Eközben a gyermekek már izgatottan várták, hogy indulhassanak a húsvéti csoki vadászatra az udvaron. A nyuszi által elrejtett édességek keresése nagy izgalmat és örömet okozott minden kis résztvevőnek. Az édességek nyomában való kutatás közben terített asztalnál pihenhettek az éhesek és szomjasak, míg mások a kihelyezett játékokkal játszhattak.

Összesen 80 rászoruló család kapott adomány csomagot ezen a napon, és közel 50 gyermek játszhatott együtt vidáman. A csoki vadászatról senki sem ment haza üres kézzel.

Ez a szép, vidám esemény több magánszemély, a Székesfehérvári Egyházmegyei Karitász központ, az Élelmiszerbank Egyesület, és az oroszlányi Római Katolikus Plébánia adományainak, valamint a karitász önkéntesek  összefogásának köszönhetően valósulhatott meg. Köszönettel tartozunk mindenkinek, aki részt vett és hozzájárult e csodálatos nap sikeréhez.

Regionális karitász találkozó Székesfehérváron

Regionális karitász találkozó Székesfehérváron

Húsvét nyolcadjában, április 6-án tartották meg éves csoporttalálkozójukat a székesfehérvári önkéntes karitász csoportok. A vendéglátó ezúttal az öreghegyi csoport volt, itt találkozott a több, mint 30 karitászos, hogy lelkileg feltöltődve, az önkéntes munka szépségeit, nehézségeit átbeszélve még nagyobb lendülettel tudják sokszor láthatatlan segítségnyújtásukat végezni a rászorulók felé.

A közös délutánt Bíró Bea, az öreghegyi csoport vezetője nyitotta meg. Kedves vendéglátóként, karitász csoportja nevében szeretettel üdvözölve a vendégeket.
Tornyai Gábor atya vette át aztán a szót, aki elmélkedésével mindannyiunkat elgondolkodtatott azon, hogy mitől vagyunk karitászosok? Miért vagyok, lettem önkéntes? Van-e bennem alázat, vagy azért segítek, hogy hálát kapjak, hasznosnak érezzem magam? Eszembe jut-e, hogy karitászos munkámat nem csak szociális munkaként, hanem az irgalmasság testi cselekedetein kívül a lelkiekkel átitatva is végezzem?

A kitett Jézus ikonra tekintve mindezeken elgondolkodhattunk, lelkileg így merítve erőt önkéntes munkánkhoz.
A szünetben agapéra és jóízű beszélgetésekre is volt idő, aztán kisebb csoportokban , műhelymunka keretében beszélgettünk csoportjaink erősségéről, a felmerülő problémákról. Az elmúlt évben sok önkéntes új tag csatlakozott a hét fehérvári csoportok létszámát növelve, ezt is öröm volt látni.
Isten áldása legyen a karitász csoportok munkáján az elkövetkezendő évben is, míg ismét találkozunk!

2024.04.09. Karitász
Borbélyné Somogyi Szilvia
egyházmegyei karitász igazgatóhelyettes

Összefogás a fehérvári diákokért – Krisztus Király Karitászcsoport Székesfehérvár

Összefogás a fehérvári diákokért – Krisztus Király Karitászcsoport Székesfehérvár

-Tanulj holnapra, készülj az óráidra!

-Nem tudok.

-???

– Éhes vagyok..

Nem kitalált párbeszéd, sajnos nem fiktív történet. Elhangzott szavak. Napjaink szomorú valósága, hogy életerős fiatalok küzdenek ezzel az óriási problémával: éhesek. Élnek a kollégiumban, kevéske pénzzel –vagy anélkül- elengedve. Igaz, hogy biztosított számukra a napi háromszori étkezés, de hát mi az egy tizenéves kamasz gyereknek, pláne ha esetleg olyat vagy annyit kap, amivel nem lakik jól. Küzd az éhség rettentő érzésével.

Többségünkben az éhség még csak gondolat szintjén sem merül fel. Miért is merülne? Ha éhesek vagyunk, eszünk. Mert van mit. Többségünknek, saját gyermekeinknek szerencsére, vagy mondhatjuk, hál’ Istennek nem ismerős ez az iszonyatos érzés: az éhség. Számunkra teljesen természetes folyamat, hogy rendszeresen étkezünk, az esetek többségében olyan étel, élelmiszer kerül a saját vagy szeretteink asztalára, amit szívesen fogyasztunk: valami finom, valami fogunkra való. Mert megtehetjük. Nincs ezzel mindenki így, ezek a fiatalok nem tehetik meg. Nem áll módjukban választani, válogatni. Kapnak amit, amennyit, s bizony gyakran nem elég. Éhesek. Nevelőik erejükön felül igyekeztek mindezt orvosolni, kézben tartani ezt a hatalmas problémát, de már túlnőtt rajtuk, túlnőtt a hatáskörükön. Többen vannak azok a rászoruló diákok, mint amennyiükön önerőből képesek lennének az őket közvetlenül körülvevő pedagógusok segíteni, támogatni. Minden tisztelet az övéké, hogy a gyerekek érdekében mertek lépni és segítséget kérni a nyilvánosságtól.

Karitász vezetőnk jótanácsát szem előtt tartva: miszerint „Járjatok nyitott szemmel, lássátok meg, hol tudtok segíteni!” – lettem figyelmes erre a felhívásra, mely a rászoruló fiatalok javára kért segítséget. Így került képbe a Krisztus Király Karitászcsoportunk, melynek tagjai egy szempillantás alatt, szívüket-lelküket beletéve hatalmas összefogásról tanúskodtak. Pár nap leforgása alatt jelentős mennyiségű adományt sikerült összegyűjteni. Az autómat tartós élelmiszerrel, gyümölccsel, konzervekkel, pékáruval bőségesen megpakolva érkeztem a helyszínre.

Hálásak voltak, számomra is öröm volt látni, megélni azt, hogy örömöt szerezhettünk azoknak, akiknek valóban nagy szükségük van rá!

Folytatjuk…összefogva a pedagógusokkal, a karitásztagokkal…ez az ügy most már a miénk is.

Dicsőség Istennek! AVE!

 

V.Eszter

Krisztus Király karitászcsoport

Székesfehérvár

Székesfehérvári Egyházmegyei Karitász munkatársainak éves összejövetele

Székesfehérvári Egyházmegyei Karitász munkatársainak éves összejövetele

Idén január 15-én került megrendezésre a Székesfehérvári Karitász mintegy 40 munkatársának immár hagyományosnak mondható szakmai és egyben közösségépítést célzó évkezdő összejövetele. Mivel a dolgozók 3 különböző intézményben végeznek szolgálatot, ritkán adódik alkalom az együttlétre, így az ilyen alkalmak különös jelentőséggel bírnak.
A mostani alkalmat megtisztelte jelenlétével Tornyai Gábor atya, Székesfehérvár-Öreghegyi plébános is, aki a csapat lelki, spirituális elmélyülését segítette elő interaktív előadásával. Beszélt arról, hogy a Karitász égisze alatt segíteni a rászorulókon feladat és lehetőség is egyben arra, hogy Krisztus arcát közvetítsük a felebaráti szeretet gyakorlása közben. A munkatársak kiválasztották Gábor atya gyűjteményéből az őket „megszólító” kavicsokat és elhelyezték egy Krisztus arcát ábrázoló ikonon. Magunkba mélyedve gondolkodtunk el azon, hogy apró mozaikként hol a helyünk az egészben, miként él bennünk Krisztus és együtt milyen képet hordozunk Róla.
Ezt követően szakmai berkekbe eveztünk: Farnas István, a RÉV Szenvedélybeteg-segítő Ambulancia intézményvezetője számolt be a 2023-as év eredményeiről és a 2024-es évre vonatkozó tervekről, majd Magyar László, a Szent Kristóf Ház Fogyatékkal Élő Fiatalok Nappali Ellátásának és Támogatott Lakhatásának intézményvezetője osztotta meg velünk az intézményeiket érintő változásokat. Dr. Sinkovicsné Máté Hortenzia, a Székesfehérvári Egyházmegyei Karitász igazgatónője az Egyházmegyei Karitász Központban folyó feladatokról, számokról, adatokról és az emögött megbúvó kihívásokról, örömökről és sikerekről beszélt.
A délután kötetlenebb hangvételben folytatódott: a 2023-ban érkezett dolgozók mutatkoztak be, majd Borbélyné Somogyi Szilvia, igazgatóhelyettes vezetésével csapatépítő játékokon keresztül folytattuk a kölcsönös ismerkedést, egymás jobb megismerését. A hangulat oldott volt, érezhető volt, hogy jó ebben a közösségben jelen lenni, tenni a jót. A programot agapéval zártuk, ahol a sok finom, saját készítésű sütemények mellett megkóstolhattuk a Szent Kristóf Ház különleges képességű fiataljainak is a cukrászati remekműveit.