Szeretetvendégség Program
2019. április 25.
„Te hívsz meg minket a lakomára,
az együttlétért Tied a hála.
Mert úgy szerettél, emberré lettél,
kenyeret adtál, s velünk is ettél.”
Szép tavaszi napsütésre virradtunk Szeretetvendégségünk napján, s szívünkben még élénken élt Krisztus Urunk feltámadásának örömhíre. Szeretetvendégség programunkkal pedig csak folytatódott az örömünk, hiszen a mi Urunk meghívására egy asztalhoz ülhettünk, együtt költhettük el ebédünket, együtt tölthettünk el néhány órát az egyházközségünk környezetében élő nyugdíjas korú híveinkkel, egyházközségi tagokkal, és a munkánkat rendszeresen segítő adakozóinkkal. Nagyon nagy szükségünk van az ilyen napokra is!
Gyökössy Endre egyik könyvében van egy kedves zsidó legenda a mennyországról. Ez a történet nagyon jól kapcsolódik a mi karitász vendégségünkhöz, karitász munkánkhoz.
„Egy rabbi arra kérte egyszer a jó Istent, hogy láthassa a mennyországot és a kárhozat helyét. Isten megengedte neki, és kísérőjéül Illés prófétát adta mellé.
Illés először egy nagy terembe vezette őt, melynek közepén, a tűzön egy edényben nagyszerű étel gőzölgött. Emberek ültek körülötte nagy kanalakkal és mindnyájan merítettek az edényből. Feltűnt azonban, hogy valamennyien sápadtak, soványak voltak. A kanalak nyele ugyanis olyan hosszú volt, hogy a finom ételt nem tudták a szájukba tenni. Amikor kijöttek a teremből, a rabbi megkérdezte Illést, hogy hol jártak. – Ez a kárhozat helye. – válaszolta.
Ezután egy másik terembe vezette őt, mely első pillantásra pontosan olyan volt, mint az első. Az étellel teli edényt itt is emberek ülték körül, hosszú nyelű kanalakkal a kezükben. Ők azonban jól tápláltak, egészségesek voltak. Élénken társalogtak egymással. Nem önmaguk igyekeztek enni, hanem arra használták kanalukat, hogy egymást táplálják. – Ez a hely a mennyország.
Legenda, kép, hasonlat ez is, de mély igazságot hordoz. Egyedül soha nem lehetünk boldogok. Úgy segíthetek magamon, ha segítek embertársaimon.”
Szolgálatunkat mi sem tudnánk hatékonyan végezni a mi Urunk végtelen kegyelme, és az embertársainkból felénk áradó fény, melegség, erő nélkül. A siker titka, ahogy ez már lenni szokott a jól működő keresztény csoportokban, ebben a programban is, mindenki tette a dolgát a saját szolgálati helyén-, gyarapította a közösséget kincseivel Krisztus csodálatos Testének egyik-egy tagjaként.
Szeretetvendégség programunkat, karitász csoportvezetőnk, Kádár Sándorné Kati nyitotta meg.
Azután Gergely Károly kántor, lelkipásztori kisegítő munkatárs vezetésével elénekeltük a karitász csoportok agapéra hívó dalát: „Te hívsz meg minket a lakomára, az együttlétért Tied a hála….” ; majd Urunk vendégségében megebédeltünk, mely alkalomra a karitász csoport önkéntes tagjai sütötték a finom süteményeket.
Kora délutánra szerveztük ünnepi műsorunkat, melynek keretében a Kossuth Lajos Ált. Iskola felsős (5. és 6. osztályos) énekkara adott szép műsort. Felkészítő karnagyuk: Molnárné Rádl Margit;- zongorakísérőjük: Miniska Mónika zongoraművész volt.
Ez a programunk sem jöhetett volna létre támogatók nélkül. Támogatóink voltak:
– Öreghegyi Plébánia: a térítésmentes teremhasználattal
– Székesfehérvár Önkormányzat Közgyűlésének Humán – Közszolgálati Szakbizottsága
– Egész éves karitatív programjaink támogatói: Székesfehérvár polgármestere, alpolgármesterei és képviselői.
– Szent Donát Alapítvány
Programunkat támogató jelenlétével is megtisztelte: Dr. Horváth Miklósné és Deák Lajosné önkormányzati képviselő asszony, Horváth Miklós Csaba önkormányzati képviselő úr, Strasszerné Farkas Márta a Kossuth Lajos Általános Iskola igazgatónője. Köszönet és hála jótékonykodásukért!
A kellemes, és tartalmas együttlétért, amit Vendégségedben tölthettünk „Dicsőség, hála Jó Atyánk néked, kenyerünk Krisztus, erőnk a Lélek. Amen.
Az Öreghegyi Karitász Csoport nevében:
Liszitsné Laczkó Mária
