Kalászból kenyér – beszámoló a perbáli karitász táborból
Az idei KALÁSZ-tábor július 05. és 09. között került megrendezésre. Az évek óta nagy sikerrel zajló tábor lányoknak szól és a „női mesterségek”-kel – mint varrás, hímzés, kosárfonás, nemezelés, kenyérsütés, egészséges életmódra nevelés, gyógynövények ismerete-való ismerkedés a célja. Idén a tábor központi témája a kenyér volt. E köré csoportosítottuk a kézműves tevékenységeket és a reggeli elmélkedéseket.
A kenyér évezredek óta az ember alaptápláléka. Összetevői, a liszt, a víz, a kovász és a só a föld termései és az emberi munka gyümölcsei.
A hetet kovászkészítéssel kezdtük: a lányok lelkesen méricskélték a lisztet és vizet, etetgették és kevergették egész héten a csirízt, hogy a hét végére élesztőgombák sokaságával teli kovászt kapjanak.
Kelesztőkosárkákat fontak, hozzá kendőt azsúroztak, a megdagasztott tészta duplájára kelhet benne.
És mindeközben persze készültek a karkötők, hajpántok, nemezelt tárgyak, levendulazsákok, pogácsák… A 37 fokos hőségben vízibombacsata csillapította a meleget.
A hét tetőpontjaként utolsó nap megsültek a kovászos kenyerek és a táborzáró torták.
Gábor atya a péntek délutáni szentmisében az elhaló búzamagról prédikált: csak akkor sokszorozódik meg a búzaszem, ha ő maga elhal, de belőle új növény csírázik, és hoz sokszoros termést. Hasonlóképp a mi életünkben is, ha másokért lemondunk önmagunkról, abból élet fakad.
Tóth Panka
