
A Székesfehérvári Egyházmegye karitászönkénteseinek képzésén Kisné Lovasi Mária tartott szakmai továbbképzést az idősgondozásról
2025.03.22. – Kisné Lovasi Mária, a Veszprémi Egyházmegye idősgondozással foglalkozó karitász munkatársa oktatta a székesfehérvári egyházmegyében működő karitász önkénteseket, akik időslátogatói, beteglátogatói feladatokat végeznek a saját plébániai körzetükben. Az önkéntesek megismerkedhettek tudományos ismeretekkel, az idősgondozás jogi és morális hátterével, valamint gyakorlati tanácsokat is kaptak, ami karitatív tevékenységükhöz szükséges volt.
„Az elmúlt két és fél évtizedben Magyarország népessége számottevően idősödött. Az időseket nem szabad egy homogén egységként elképzelni, az időskorúak különböző életszakaszait a demográfia különböző szeletekre osztja. Miszerint a fiatalabb korú nyugdíjasokkal még komolyan számolhat a családjuk, a társadalom és a lakóközösségük is. Ők inkább segítőként jöhetnek számításba. Sajnos 75 év felett már megérkeznek a különböző egészségügyi és szociális problémák; egyre inkább gondozandóvá válik az, aki korábban maga is segített másokon.” -kezdte előadását a szakember.
Kisné Lovasi Mária felhívta a figyelmet arra, milyen nagy kihívás, hogy nem vagyunk kellően felkészülve intézményi férőhelyekkel, pedig az időskor mára meglehetősen kihúzódott. A nők átlagos élettartama elérheti a 86 esztendő is. Óriási várólisták vannak az idősotthonokban. Amikor egy család azzal szembesül, hogy a nagypapának vagy a nagymamának nagyon sürgősen intenzív segítségre vagy éppen idősotthoni elhelyezésre lenne szüksége, akkor nincs azonnali megoldás. Illetőleg bizonyos helyzetekben van lehetőség a nem állami és nem egyházi szektorban, ahol nagyon magasak a bekerülési és gondozási költségek.
A másik nagy gond az idősellátásban a dementált emberek ugrásszerű emelkedése. A demens idősember ugyanis egy egészen másfajta törődést és 24 órás gondozást igényel. Erre a hozzátartozók bármennyire szeretnének, nincsenek felkészülve, se személyileg, se fizikailag, se mentálisan. Ráadásul legtöbben még a munkaerőpiacon mozognak, amelyet nem tudnak feladni, hogy gondozzák az otthon élő időseket.
A karitász nem az a szervezet, aki felvállalja egy az egyben az idősek ellátását, gondozását. Abban tud hatékonyan segíteni, hogy az egyéb állami, önkormányzati segítséget kipótolja, kiegészíti. – hangsúlyozta Kisné Lovasi Mária, aki elmondta, aktív kora kezdetén kitalált egy kifejezést, „az ölelkező gondoskodást”, ami az Ő szóhasználata szerint azt jelenti, szervezni kell olyan gondozói kört egy-egy idősember köré, amely minél több időtartamban lefedi a napi felügyeletet, a törődést. „Vegyen részt ebben az állami házi segítségnyújtó, szakápolási szolgálat, a család és a karitász önkéntes is. És így ölelkezzenek össze ezek a segítségek, hogy minél több segítséget kaphasson az idős rászoruló ember.”
A szakmai nap témája volt még a beteg ember helye és helyzete az egészségügyi ellátásban, szó esett az időskor sajátosságairól, speciális szükségleteiről és arról is hogyan lehet kommunikálni az idős emberekkel, hogyan kell a problémákat kezelni. A gyakorlati útmutatások mellett nap végén a szociális, segítő munka etikai kérdéseit is átbeszélték az egyházmegye minden területéről jelenlevő önkéntesekkel.
Székesfehérvár, 2025.03.23. Berta Kata
Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió