A Szent Kristóf Ház különleges fiataljainak festményeiből összeállított, lélekmelengető kiállítás, a „Gyógyító színek” 2025. november 10-én nyitotta meg kapuit a Szent István Művelődés Házban. Az esemény jelentőségét mutatja, hogy maga Spányi Antal megyéspüspök vállalta a megnyitó ünnepi feladatát.
Ez a kiállítás a Szent Kristóf Ház egész közösségének, a festő fiataloknak és az őket segítő munkatársaknak a közös, elhivatott csapatmunkájával jött létre, bizonyítva, hogy a művészet valóban közösségteremtő erő. A művészi alkotófolyamaton túl a háttérben zajló munka – a helyszín leszervezése, a képek biztonságos szállításának logisztikája, az eszközök biztosítása és a kiállítás felépítése – mind a kollégák aktív, összehangolt részvételét és elkötelezettségét igényelte.
De mi rejlik a kiállított alkotások mögött? Mi volt a projekt igazi háttere és célja? Interjúmban erről kérdezem Kovács Szandrát, a Szent Kristóf Ház elkötelezett munkatársát, aki a kiállítás létrejöttét segítette és kurátori feladatait látta el.
Mi az az egyetlen kulcsfontosságú gondolat, amit szeretnél, ha a látogatók mindenképpen magukkal vinnének a kiállításról?
Hogy ezek a képek szívvel, lélekkel készültek és hogy a művészet gyógyítja a lelket. Annak is, aki készíti és annak is, aki nézi. És ami másik gondolat, hogy legyünk hálásak, mert néha ezt elfelejtjük, de ezek a fiatalok mindig ráébresztenek minket ennek a fontosságára.
Mi volt a legnagyobb szakmai vagy logisztikai kihívás ennek a kiállításnak a megszervezésében, ami egy hagyományos tárlatnál nem merül fel?
A legnagyobb kihívás az volt, hogy minden fiatal egyéni tempójához és képességeihez máshogy kellett igazodni. Rá kellett érezni, kiben mi rejlik és azt hogyan lehet megmutatni. Ez sokszor rengeteg türelmet és figyelmet igényelt, hogy egyénekhez és a csoporthoz is alkalmazkodjak. Nagyon eltérő képességeik vannak, hiszen van, aki gyönyörűen és önállóan képes apró ecsetvonásokkal is bánni, míg másoknak az is kihívást jelent, hogy végig üljenek egy alkalmat, vagy megértsék a színeket, vagy formákat.
Van-e olyan kiállított mű, amelynek a története vagy az elkészítése téged személyesen megérintett? Ha igen, mi volt az?
Szinte mindegyik, de különösen megérintettek azok a képek, ahol az alkotók együtt festettek. Az alapötlet onnan jött, hogy van egy cuki szerelmespárunk és az egyik festés során a fiú le volt maradva, így a lány besegített. Ekkor találtam ki, hogy egyes festményeket közösen fognak festeni és így készült el két szívemhez közel álló festmény. Az egyik páros például olyan szépen harmóniában dolgozott együtt, hogy egymás között megbeszélték a munkafolyamatokat. De az igazság az, hogy majdnem minden festménynek története van, ami miatt kedvesek nekem.
Hogyan tervezted meg a kiállítóteret, hogy az ne csak befogadó legyen, de a művészi üzenetet is felerősítse?
A cél az volt, hogy a tér meleg, emberközeli és nyitott legyen. A kiállítóterem adottságain nem tudtunk változtatni, de igyekeztünk minden koncepciót tematikusan elhelyezni, hogy a színek és a témák minél jobban illeszkedjenek egymáshoz.
Melyik volt az a legváratlanabb vagy legmeghatóbb közönségreakció, amit eddig tapasztaltál, és ami megerősített abban, hogy a kiállítás elérte a célját?
Talán az egyik legmegdöbbentőbb, amikor azok, akik ismerték az adott alkotót (akár családtagok vagy gondozók) mondták, hogy nem nézték volna ki az adott személyből, hogy erre képes, vagy hogy ilyen érzelmek vannak benne. Ezek a reakciók megerősítést nyertek abban, hogy az őszinteség, ami az alkotókból árad, tényleg megérinti az embereket.
Milyen projekteket vagy más, segítő célokat fognak szolgálni a kiállítás során befolyó adományok és bevételek? Esetleg újabb művészeti kiállításokra lesz lehetőség?
A befolyt adományok egy része az alkotók művészeti eszközeinek és további fejlesztő foglalkozásainak támogatását szolgálják. A többi pedig az alkotóknak jár. Decemberben összegezzük, ki mennyit adott el az évben, és ez alapján kapják a művészeti díjat, ami még jobban ösztönzi őket. Szeretnénk rendszeressé tenni az alkotócsoport munkáját, és ha lehet, a jövőben egy utazó kiállítást is szervezni, hogy más városokban is bemutathassuk ezeket a műveket. A cél az, hogy a művészeten keresztül továbbra is közösséget és elfogadást építsünk.
Hogyan illeszkedik ez a kiállítás a társadalmi felelősségvállalási stratégiájába? Ez egyszeri projekt, vagy egy szélesebb mozgalom első lépése?
Ez nem egyszeri alkalom, hanem egy folyamat része. Szeretnénk, ha a művészet nemcsak dísz lenne a falon, hanem kapocs az emberek között – fogyatékkal élők és épek, fiatalok és idősebbek között. Ha ez a kiállítás elindít egy párbeszédet, akkor már elérte a célját.
Mit remélsz, hogyan befolyásolja ez a kiállítás a fiatalok önértékelését és jövőbeni motivációját?
Azt remélem, hogy segít nekik elhinni: amit alkotnak, az értékes. Hogy a művészet nem verseny, hanem önkifejezés. Ha valaki ettől egy kicsit bátrabb lesz, jobban hisz magában, vagy egyszerűen csak megtapasztalja az alkotás örömét, akkor minden percet megért a közös munka.
A november 10-i megnyitótól számított két hétig látogatható a kiállítás, a Művelődési Ház nyitvatartási idejében. A Szent Kristóf Ház teljes közössége nevében minden látogatót és adományozót szeretettel hív és vár a Gyógyító színek!
Geiger Barbara Anna
Szent Kristóf Ház munkatársa
Képek forrása: Geiger Barbara Anna, Feol.hu
