A Szent Kristóf Ház lakói számára a budapesti Tropicariumba szervezett látogatás jóval több volt egy egyszerű szabadidős programnál; a Támogatott Lakhatás közös kirándulása a közösségi integráció és az önállóság felé tett fontos lépésként valósult meg. Turi-Szilágyi Zsuzsanna, a Támogatott Lakhatás egyik esetfelelőse az út kapcsán kiemelte: a cél egy olyan komfortzónán kívüli, mégis biztonságos környezet megteremtése volt, ahol a fiatalok új ingerekkel gazdagodva tapasztalhatták meg saját határaikat.
1. Mi volt az a „miért”, az a fő indok, amiért pont a Tropicariumot választottátok a fiataloknak? Mi az az egyedi élmény, amit szerettek volna átadni nekik ezzel a különleges természeti környezettel?
Több helyszín is megfogalmazódott bennünk, de amikor a Tropicarium szóba került, akkor azt éreztük, hogy ez a helyszín minden általunk fontosnak tartott szempontnak megfelel. Szerettük volna a lakhatásunk első közös kirándulását emlékezetessé tenni, és kicsit a komfortzónán kívülivé. Fontos volt, hogy egy új helyet fedezzünk fel együtt, hogy mindenki részt tudjon rajta venni, és teljesen akadálymentesített legyen.
2. A tervezés kulcsfontosságú lehet egy ilyen kirándulásnál. Elmesélnéd, hogyan zajlott a logisztika és az előkészület? Milyen speciális szempontokat — például gyógyszerezés, étkezés — kellett feltétlenül figyelembe venni, hogy a nap biztonságos és felszabadító legyen mindenki számára?
Valóban a tervezés nagyon fontos volt, és sok időt is szenteltünk rá. Már a helyszín kiválasztása és az időpont meghatározása is komoly fejtörést okozott több szempontból is. Miután ezek teljesen letisztultak, akkor elkezdtük megtervezni az útvonalat, és az eljutást. Több dolgot kellett összehangolni, hogy gördülékenyen tudjon menni. A lakhatásban élő fiataljaink közül, többükkel már voltunk közös kiránduláson, de a kerekesszékesekkel és a súlyos epilepsziás lakónkkal ez egy teljesen új helyzet volt. Fontos volt számunkra, hogy a velük való kirándulás okozta nehézségekre, váratlan helyzetekre a lehető legnagyobb mértékben fel legyünk készülve. Például egy esetleges roham esetén hol találunk legközelebb elsősegély nyújtó helyet, akadálymentesített vonattal utazzunk, a helyszín akadálymentesített legyen stb. A vasútállomásra való kijutásban a támogató szolgálat munkatársai segítettek nekünk.
3. A Tropicarium tele van látnivalóval. Ha visszaemlékszel a napra, melyik volt az a konkrét pont (legyen az egy állat, egy bemutató vagy egy tér), ami a legerősebb érzelmi reakciót váltotta ki a fiatalokból?
A Tropicarium rendezvénytermét tudnám kiemelni leginkább, amelyben le tudtunk ülni és a terem hosszú oldalán elnyúló cápaakvárium, lenyűgöző látvány volt. Hosszú perceket töltöttünk ott, és néztük teljes nyugalomban az akvárium élővilágát. Nagy rácsodálkozások és számtalan kérdés merült fel közben. Meglepő volt, hogy mennyi ideig lekötötte őket.
4. Milyen konkrét tapasztalatok voltak az akadálymentességgel? Hogyan boldogultatok és milyen praktikákat vetettetek be a szűkebb, zsúfoltabb helyeken, mint például a cápaalagútba vezető rámpáknál vagy az esőerdőben, ami a kerekesszékeseket illeti? Milyen tanácsot adnál más intézményeknek?
Az akadálymentességgel pozitív tapasztalatunk volt. Könnyedén végig tudtunk menni az egész helyszínen, szerencsére nem is voltak sokan, ez merőben megkönnyítette a helyzetünk és a közlekedést. Az esőerdő részben voltak nagyon meredek részek, ahol elég nagy erőt kellett kifejteni, hogy feljuttassuk a kerekesszékeseink, illetve a lefelé menetnél, pedig, hogy megtartsuk őket. A Tropicarium területén belül mi nem találtunk mosdót, ez okozott némi logisztikát, de a Tropicarium bejáratához közel van, akadálymentes mosdó is.
5. A nehézségek mellett mi volt az a legpozitívabb, legmeghatóbb vagy éppen a legviccesebb pillanat, ami a gondoskodásról, az elfogadásról vagy a fiatalok bátorságáról szólt? Láttál-e olyan spontán együttműködést vagy segítségnyújtást a fiatalok között, ami megerősítette a közösségüket?
Nehéz egy pillanatot kiemelni, hiszen a nap folyamán számtalan jó pillanatunk volt. Ismét kiemelném a cápaakváriumot, amit nagy érdeklődés övezett. A rája simogatót is többen kipróbálták, és nagyon bátrak voltak. Megható pillanat volt az egyik fiatalunk részéről, ahogy a helyszín felidézte benne, az édesapjával eltöltött közös időt, hiszen ők rendszeresen jártak horgászni. Többször is láthattunk spontán együttműködést, és ezek mindig nagyon megérintő pillanatok. Ahogy a fiatalok figyelnek egymásra, ahogy szerették volna minden áron ők tolni a kerekesszékeseket, ahogy a pici ellátottunk számára megtalálták a fellépőt, hogy ő is jobban lásson, ahogy figyeltek egymásra, hogy mindenki odaférjen egy-egy akváriumokhoz.
6. Hogyan szolgált ez a kirándulás személyiségfejlesztő élményként? Segített-e abban, hogy a fiatalok jobban megismerjék a saját határaikat, képességeiket, vagy esetleg új barátságok erősödjenek meg a közös kaland során?
A Tropicariumban tett látogatás valódi fejlődési lehetőséget kínált a fiatalok számára. A számukra szokatlan és izgalmas környezetben új helyzetekkel találkozhattak, amelyek segítettek abban, hogy tudatosabban rálássanak saját erőnlétükre, képességeikre és határaikra. Volt, aki például gyermekkora óta most vonatozott újra először, amitől először tartott, de ügyesen és könnyedén megugrotta ezt a feladatot. A sokszínű állatvilág közelsége élénk érdeklődést váltott ki belőlük, és többeket arra ösztönzött, hogy bátrabban nyissanak a környezetük felé. A rájasimogatót többen is kipróbálták, olyanok is, akik először féltek tőle. A közös élmény átélése pozitív hatással volt a közösségi életükre. Azóta is szívesen beszélnek erről a napról. A kirándulás alatt lehetőség nyílt az együttműködésre, egymás támogatására és az élmények megosztására, ami elősegítette az összetartozás érzését. Végső soron a program egyszerre adott élményt, tanulási lehetőséget és közösségépítő tapasztalatot.
7. A cápaalagút mindig a fénypont! Mennyire volt ez izgalmas vagy éppen ijesztő a fiatalok számára? Hogyan segítettetek nekik abban, hogy a félelem helyett inkább a csodálat érzése domináljon, amikor a fejük felett úsztak el a cápák?
Egyáltalán nem volt ijesztő számukra, sőt nagyon izgatottak voltak, mikor éppen a fejük felett úszott el egy cápa. Nem volt szükség a segítségünkre ilyen tekintetben, mert nem keltett bennük félelmet. Én személy szerint nagyon hálás vagyok, hogy láthattam a szemükben azt az őszinte örömöt, amit ez a látvány okozott nekik.
8. Ha egyetlen, leginkább kifejező szóval kellene jellemezned, mit adott ez a nap a Szent Kristóf Ház közösségének, mit mondanál? Miért pont ezt a szót választanád?
Csapatmunka, összetartozás. Igaz ez nem egy szó, de nekem ezek jutottak eszembe, ahogy a kérdést megláttam. Azért ezeket választanám, mert a kirándulás során a lakhatás közössége igazán egymásra tudott hangolódni. Ez a közösen átélt élmény, az egymás felé forduló figyelem és a támogató jelenlét mind erősítették a kapcsolatokat. A nap során mindenki hozzátett valamit a közös élményhez, és ez olyan hangulatot teremtett, amelyben mindenki érezhette, hogy fontos része a közösségnek.
9. A tervek szerint lesz folytatás? Milyen tanulságot visztek magatokkal ebből a Tropicariumi kirándulásból a jövőbeni programok (legyen az a következő úticél vagy a szervezés) tervezéséhez?
Mindenképpen szeretnénk folytatást, és havonta beiktatni legalább egy közös kiruccanást. Bármennyire is szeretnénk mindenre felkészülni, és próbálunk mindent körbejárni egy adott programmal kapcsolatban, akkor is jöhetnek olyan váratlan helyzetek, amiket fontos, hogy tudjunk rugalmasan kezelni. Minden leendő úti cél más megoldandó feladatokat fog eredményezni, így tényleg azt kívánom magunknak a jövőt illetően, hogy legyünk rugalmasak és tudjunk jelen lenni. Ezeket a tanulságokat szeretnénk magunkkal vinni, és azt is, hogy a humor nagyon fontos eleme ezeknek az együtt töltött időknek, amellyel könnyebben tovább lépünk a nehézségeken. Abból ezen a kiránduláson sem volt hiány. A tervezési folyamatokat a későbbiekben is hasonlóan vinnénk véghez, a mostani kirándulás tanulságai alapján.
10. A segítők munkája kulcsfontosságú. Mennyire volt megterhelő ez a nap fizikailag és érzelmileg a számotokra? Volt-e olyan apró dolog, gesztus, vagy élmény a fiatalok részéről, ami segített feltöltődni és erőt adni a kihívások közepette?
Kellemesen elfáradtunk a nap végére. Nem éreztük megterhelőnek sem érzelmileg, sem fizikailag. Jó érzés volt picit kiszakadni a hétköznapokból, és ezt megélni együtt, közösen. Hála volt, és van bennünk, hogy ennek a napnak a megvalósulását ennyien támogatták.
Az interjút készítette: Geiger Barbara Anna (Szent Kristóf Ház)
