2026.06.16.
Egy régi álom vált valóra a közelmúltban: a Székesfehérvári Egyházmegyei Karitász fenntartásában működő Szent Kristóf Ház háromnapos, felejthetetlen lánytábort szervezett a Balaton partján. A kezdeményezés messze túlmutatott egy hagyományos nyaraláson: a mély közösségépítés és az önállóság olyan mérföldkövévé vált, amely az ellátottak és kísérőik számára egyaránt katartikus élményt nyújtott.
Török Eszter intézményvezető elmondta, hogy a fő cél egy olyan saját közeg megteremtése volt, ahol a nappali ellátásban részesülő fiatal hölgyek együtt élhetik át az utazás szabadságát. A helyszínválasztás sem volt véletlen: a Balatonkenesei Református Egyházközség immár másfél évtizede kiemelt missziójaként kezeli a fogyatékossággal élők integrációját, így az akadálymentesített környezet tökéletes bázist nyújtott a csapatnak.
A tábor minden perce tiszta örömöt hozott. A legmeghatóbb pillanatot egy balatoni hajóút jelentette, ahol az egyik fiatal ellátott spontán énekelni kezdte Cseh Tamás ikonikus, Balatonról szóló dalát, valósággal megállítva az időt a fedélzeten. A kulturális élmények mellett a közös nyársfaragás és a hangulatos esti szalonnasütés is felejthetetlen emlékké vált.
A kulisszák mögött a kísérőknek akadt dolguk: az okos telefonok, okos órák és a szobamelegítők együttes használata túlterhelte a szálláshely villamos hálózatát. A csapat azonban kreatívan reagált, szigorú „töltési menetrendet” állítottak fel, a felmerülő apróbb, humoros incidenseket pedig mindannyian derűvel oldották meg.
Szakmai szempontból a tábor kulcsfontosságú tanulsággal szolgált: a fiatalok bebizonyították, hogy sokkal önállóbbak, mint azt a megszokott otthoni környezet „burka” diktálná. A lányok teljes értékű partnerként vettek részt a feladatokban: együtt pucolták a zöldségeket a vacsorához, tökéletesen alkalmazkodtak egymáshoz a közös szobákban, az egyik autizmussal élő fiatal hölgy pedig teljesen egyedül, magabiztosan intézte az egész csoport éttermi rendelését és fizetését.
A környezet is példás szociális érzékenységről tett tanúbizonyságot, amely mögött a térség két évtizedes civil összefogása áll. Egy siófoki étteremben előzetes bejelentkezés nélkül is fejedelmi kiszolgálást és ajándék limonádét kaptak, a sétányon egy kürtőskalácssütő magától ajándékozta meg a csoportot, Balatonfüreden pedig töredékáron biztosították számukra a kisvasutas utazást.
Az átütő sikerre való tekintettel a Szent Kristóf Ház hagyományt kíván teremteni a kezdeményezésből. A tervek szerint a tábort jövőre megismétlik, idén ősszel pedig egy kifejezetten fiús turnust szerveznek a nappali ellátásban részesülő fiatalemberek számára, hogy a szeretet és az egymásra figyelés újabb korlátokat bontson le.
Írta: Geiger Barbara Anna
2026.06.16.
2026. június 6-án negyedik alkalommal tartották meg a székesfehérvári karitászcsoportok találkozóját, melyet a Krisztus Király Karitászcsoport szervezett, akik a Plébánia Közösségi Házában helyet is adtak a rendezvénynek.
Délután 2 órakor már együtt volt a csapat, 42 fő vett rész a programon, ahol imával és elmélkedéssel kezdődött az együttlét. Ezután a városi karitászcsoportok 1-1 tagja mutatta be a saját csoportját és annak igazi profilját néhány mondatban.
Nagyon nagy öröm volt hallgatni a „haladó csoportokat”, akik nagy létszámmal, igazi közösségként, eredményesen munkálkodnak, de ugyanekkora öröm volt azokat is hallgatni, akik úgy érzik, kevesen vannak, tele jóakarattal, hősiesen próbálkoznak, ahogy erejükből telik, és most szeretnének erőt meríteni a többiek lelkesedéséből. Sőt, egy újonnan alakuló karitászcsoport is bemutatkozott, akik nagy érdeklődéssel hallgatták a többiek tapasztalatait.
A bemutatkozás után Borbélyné Somogyi Szilvia a Székesfehérvári Egyházmegyei Karitász igazgatóhelyettese tartott egy rövid összefoglalót a Karitász küldetéséről és tevékenységéről.
Hogy segítsünk jól? Kiemelt gondoskodás idős rászorulóinkkal-ez volt a mai délután fő témája, mert bizony sok a körülöttünk levő idős, rászoruló, egyedülálló embertársunk.
„Árpádházi Szent Erzsébettől napjainkig: változó világban, társadalomban élünk, nincsenek többgenerációs háztartások: a családtagok szerepét intézmény, vagy senki nem tölti be, elmagányosodnak az emberek. és itt jönnek a karitász önkéntesek: hogyan tudunk mi segíteni?”-kezdte Szilvia, és mindenki feszült figyelemmel kísérte nagyszerű előadását.
Ezután kiscsoportos műhelymunka következett, kérdésekre keresték a választ, és szituációs játék is volt, amit külön is élveztek az 5-6 fős munkacsoportok: a karitász csoportok erősítése, a rászorulói csoportok körének tágítása, és idős embertársaink segítése. A végén minden csoportból beszámolt valaki az ott elhangzottakról.
Inspiráló volt a „műhelymunka”, valamint az ötletelés is. Persze lelkiismeretvizsgálat is volt ez a délután: az egyéb teendőink mellett tudjuk-e másképp is adni a hozzájárulásunkat ehhez a szolgálathoz, aminek a fontossága nem kétséges: Jézus az első helyen említi mindig, a Szentatya pedig ezt visszhangozza, bárhová megy.
A program befejezése hálaadó szentségimádási óra volt a Krisztus Király templomban.
A Krisztus Király Karitáscsoport tagjai igazi házigazdák voltak, sütemények, szörpök, édességek sokaságával terítettek, és még virág is került az asztalra, nagyon bensőséges vendégvárást varázsoltak – köszönet érte.
Családias, értékes, gyümölcsöző és nagy lelki élmény volt ez a délután. Hasonló gondolkodású és mégis sok mindenben különböző, kedves személyekkel eltöltött élménydús délután volt. Lehetőség nyílt tapasztalatainkat, élményeinket, nehézségeinket egymással megosztani, ki miben erős és mi az, amiben fejlődni szeretne.
Zemlényi Katica
a Krisztus Király Karitászcsoport vezetője
