„Ez a nap, ez az a nap, mit az Úr rendelt–.” Idén is az iskolai év zárása utáni első héten tartottuk a táborunkat, mert aztán szétszélednek a gyerekek cserkésztáborba, egyéb táborokba, nagyszülőkhöz, családi nyaralásra mennek.
Az előbbiekhez képest változás történt. A szervezéskor még nem gondoltunk, hogy ismét az év eddigi legmelegebb hetében jövünk össze. Kevés kinti programot szerveztünk, aminek előnye és hátránya is volt. A reggelik, a szerda és pénteki délelőtti program a Plébánia nagytermében történt, a délutánokat a felső szinten rendeztük, ahol klímaberendezés működött.
Hétfőn Gábor atya kedves szavakkal fogadta a gyerekeket. Közös imádsággal és közös fotóval zártuk ezt a részt. Az együtt elfogyasztott reggeli után a korábban megtanult vidám énekekkel készültünk Bátori Adrienn elmét és főleg izmokat megmozgató másfél órás programjára. A gyerekek különféle ügyességi sorversenyekben mérték össze ügyességüket, csapatban való egymásra figyelő készségüket. Ebéd után Schall Eszter vezetésével kecses ékszereket készítettek a kisdiákok.
Kedden Légár Eszter vezetésével – az étkezéseket leszámítva – egésznapos barkácsolásban vehettek részt. Most egy társasjátékot építettek, aminek a tervét, szabályait, a tábla és a bábok kialakítását is a gyerekek döntötték el. A táblát a tervezés után kirajzolták, kifestették, led lámpákkal kivilágították. Sajnos, a közös játékra már nem jutott idő.
Szerdán reggeli után a három segítőnk – Schmidt Emma, Benedikty András és Nagy Hunor – terveivel és vezetésével kincsvadászatra indultak a gyerekek. A Plébániáról indulva hat megállót kellett felismerni, ott a feladatot megtalálni és a további irányt megtalálva a Buszmegálló, a Sercli, a Hagyományőrzők Háza, a Magtár, a Temető és az Orvosi Rendelőn keresztül értek visszajutnii a kiinduló ponthoz. Délelőtt Nyulász Péter író-olvasó találkozóján vettünk részt, aki a gyerekeknek írt könyvein keresztül sok fontos ismeretet juttatott el a jelenlévőkhöz. Búcsúzóul könyvjelzőket, könyveket adományozott a kisdiákoknak. Délután ismét Schall Eszter érkezett, aki a pecsételés rejtelmeibe avatta be az érdeklődőket. A történelmi előzményektől (Árpádházi királyok) a saját fantáziáig bármit készíthettek a nyakik festékes gyerekek. Nagyon különleges komponzíciók születtek.
Csütörtökön Csibibusszal Székesfehérvárra mentünk. Itt elsősorban az Árpádházi királyok életével, sorsával ismerkedtünk meg. A táborozó gyerekek a székesfehérvári Középkori Romkertben egy rövid helyszíni ismertető után három csapatot alkottak és kincskeresésre indultak, hogy játékos formában fedezzék fel a történelmi emlékhelyet. A játékok során a Szent István által alapított, 38 király koronázásának helyszínéül szolgáló bazilika maradványai között barangoltunk rejtett szimbólumokat, feliratokat és történelmi ereklyéket kutatva. Magunk elé képzelhettük az egykori Szűz Mária templomot, amely a középkori Európa egyik legnagyobb bazilikája volt. Megkerestük Szent István és Szent Imre herceg nyughelyét is. Minden csapat teljesítette a térkép és leírás alapján a feladatokat, és sok új ismerettel gazdagabban indultunk egy rövid városnézésre Székesfehérvár belvárosába. Gábor atya javaslatára elsétáltunk a luxusautók szalonjáig, ahol a fiúk, de lányok örömére is gyönyörű Ferrari autókat és motorokat láttunk a kirakatban. Korábbi fehérvári családi kirándulások emlékére felkerestük Mujkó udvari bolond szobrát is. A következő célpont a harangjáték volt. Délben, a harangszó után az óratoronyban az Árpádházi család tagjai járnak körül régi magyar énekek kíséretében. A fehérvári kirándulás másik nagy programja a Hetedhét Játékmúzeum foglalkozása volt. Ebéd után már izgalommal vártuk, hogy megismerkedjünk Lázár Ervin Szegény Jonny és Árnika meséjével. A gyerekek a vonalra írt történet kapcsán játszották el a mesét nagy izgalommal és jó kedvvel. Nagy verseny alakult ki a történet végére a győzelemért. Az izgalmak után egy rövid sétával egy belső udvarhoz sétáltunk el, ahol gyönyörű makettvárost találtunk. Jöttek-mentek a vonatok, működött a vízesés, villogott a szemafor. Mi felnőttek is nagyon élveztük a látványt. A buszhoz indulva még két helyen álltunk meg. Megtaláltuk a fehérvári Milimári – ‘tejterméket házhoz hordó nő, tejeskofa’ szobrát, akinek megfeketedett szobrán csak az orra fénylik, mert mindenki megsimogatja, aki arra jár. Gábor atya régi pap ismerőse még személyesen ismerte a fehérvári Milimárit! Aztán a Nepomuki Szent János templomba léptünk be még kicsit hűsölni. Gyönyörű barokk templomot láthattunk, ahol hálát adtunk az egész napos kirándulásért.
Pénteken kicsit elhúzódott az idő a közös fotók aláírásával. Délelőtt Balogh Kitti tésztakészítő jött el újra hozzánk. Már a csapatunk kicsit megfogyatkozott. Négy három fős csapat készítette el közösen a metéltet. Kitti vezetésével gyúrták, nyújtották, vágták, szárították a tésztát, amit aztán a Kitti által felajánlott dobozokban a gyerekek hazavihettek. Ebéd után már kötetlen játékkal telt az idő. A táborozók közös fotóval, Schmidt Emma ötlete által személyes oklevéllel búcsúztak a jövő évi találkozás reményében.
