A dunaújvárosi Útkeresés Segítő Szolgálat évek óta megszervezi az iskolakezdést támogató játékfesztivált. Helyi cégek és magánszemélyek, valamint az önkormányzat támogatásával szerzik be a tanszereket, iskolatáskákat, ezeket kapják meg az ügyeskedő gyermekek. A dunaújvárosi karitász csoport második éve csatlakozik a kezdeményezéshez, nem csak iskolatáskákkal, hanem egy játékpont működtetésével is.

Néhány hete minket is a világűr foglalkoztat. A gyermekek szemével rácsodálkozunk a bolygókra, az űrhajósokra, a végtelen csillagrendszerekre – és a gyermeki fantázia vezet minket, amikor űrlényekkel barátkozunk és velünk repülnek a kis háziállataink is. Rajzolunk, festünk, fotópontot alkotunk, még a színes szőnyeg is játékbolygóvá változik.

De mi foglalkoztatja a szülőket, nagyszülőket, amíg a gyermekek önfeledten játszanak? Lesz-e tornacipő, ünneplős ruha? Miben megy a gyerkőc iskolába? Összeállítottunk néhány kincsesdobozt, és magunkkal vittük a világűrbe; ezúton is köszönetet mondunk minden adományozónknak. Miközben a karitász maci – és a fél szemünk – vigyázott a kicsikre, a felnőttek nyugodtan válogathattak.

A rajzasztal missziós térré alakult. Egy kisfiú megtanulta, hogy jobb érzés a kitűzőt elajándékozni, mint eladni. Egy másik kisfiúval megbeszéltük, hogy amikor a felhő színezése közben kimegy a vonalból, akkor biztosan esik az eső. Még egy égigérő fa is nőtt azon a bolygón. Kaptam egy gyönyörű szivárványt egy ovistól, és egy kistündér kapott egy katicabogarat a bolygók közé.

Amikor egy percre elszéledtek a gyermekek, a szemben ülő apukától is kincset kaptam: megkérdezte, hogy a karitász melyik egyházhoz tartozik és hogy hogyan állok Istennel?

Azon a délelőttön, időn és téren átutazva, a világűrben is találkoztam a Végtelennel.

2026.08.25.