Móron jártunk a Bice-Bócáknál
A Székesfehérvári Egyházmegyében található Mór városában, minden év tavaszán egy külön napot szentelnek a fogyatékossággal élőknek. Ezen a napon róluk szól minden, nekik szerveznek programot, az Ő produkcióikat nézhetik a látogatók a színpadon, velük találkozhatnak, beszélgethetnek a városlakók. Illetve nem is csak a városlakók, hiszen más településekről is sokan érkeznek erre a szombati napra. Mi, a Székesfehérvári Egyházmegyei Karitász fenntartásában működő, Szent Kristóf Ház Fiataljaival, már évek óta szintén részt veszünk ezen a programon. A nap főszervezője a helyi Bice-Boca Egyesület, amely 30 éve segíti a városban élő fogyatékossággal élőket. Minden héten, szombaton, közös foglalkozásokat, játékokat, kirándulást, családi összejövetelt szerveznek, ami az évtizedek alatt igazi közösségé formálta a sérült fiatalokat, szülőket, önkéntes segítőket. A csapat lelke Tényiné Helga, aki fáradhatatlanul dolgozik az egyesületért, a tagokért. A város vezetése is elhívatott a fogyatékkal élők támogatásában, és a helyi közösség fontos részének tekinti a sérülteket is. Akik nem csak a segítséget várják, hanem szeretetükkel, vidám fellépéseikkel, aktivitásukkal ők is hozzáteszik a magukét a város szűkebb társadalmi közösségéhez. A helyi karitászcsoport tagjai is aktív részesei ennek a napnak, segítenek a szendvicsek készítésében, a sütemények tálalásában, és minden egyéb szükséges dologban.
Az idei évben, május 11-én megrendezésre kerülő fogyatékossággal élők napjára, 30 fiatallal, szülőkkel, munkatársakkal érkeztünk a Szent Kristóf Házból. A napot a vendéglátók vezetésével egy közös énekléssel kezdtük, Bródy János: Mindannyian mások vagyunk című dalát énekeltük el, kifejezve, hogy minden ember értékes, egyedi, és csak együtt tudjuk a szeretet dalát őszintén továbbadni. Ezután következtek a köszöntők, majd a színpadi programok. Igazi produkciókat láthattunk, mert a különböző akadályozottsággal élő fiatalok szebbnél-szebb előadásokkal ajándékoztak meg bennünket. Együtt örültünk a sikeres műsoroknak, zenélésnek, táncnak, színdarabnak, lelkesen tapsoltuk meg az előadókat. A műsor után következett a közös étkezés, a szervezők, segítők által készített szendvicsek, sütemények eltüntetése. Nem maradhatott senki éhes, vagy szomjas, mert a lelkes kínálók állandóan körbejártak a „portékájukkal”. Miután jóllaktunk, kezdődött a nap második része, ahol közel 20 féle sátor várta a fiatalokat. Lehetett készségfejlesztő játékokkal játszani, kitűzőt készíteni, ügyességi akadálypályát leküzdeni, díszkavicsot készíteni, festeni, napórát rajzolni, de lehetőség volt „szájjal-lábbal” festőkkel is találkozni, beszélgetni. Jó volt látni az Ő munkájukat, alkotásaikat is, megtapasztalni vidámságukat, pozitív életfelfogásukat. Hihetetlen milyen ügyesen, türelmesen készítik alkotásaikat a lábukkal, szájukkal tartott ceruzával, ecsettel.
Azok a fiatalok, akik kellő kitartással járták végig a sátrakat, végezték el a feladatokat, jutalmul fagyizhattak a közeli cukrászdában. Közben a színpadon is zajlott az élet, hiszen ének, tánc, terápiás kutyákkal való foglalkozás, majd a nap zárásaként a Nem adom fel együttes szórakoztatta a résztvevőket.
A nap összegzéseként megállapítottuk, hogy ismét egy olyan rendezvényen vehettünk részt, ahol mindenki jól érezhette magát, ismeretségeket, barátságokat köthetett, ahol nem az akadályozottságon volt a hangsúly, hanem az egymás elfogadásán, tiszteletén, szeretetén.
