Önkéntesként a különleges képességű fiatalokkal
„Szeptember 8-án a Szent Kristóf Ház munkatársai továbbképzésen vettek részt. A feleségemmel jelentkeztünk, hogy ezen a napon vállaljuk, hogy besegítünk a nappali foglalkoztatásban résztvevők felügyeletébe, részben saját programmal. A délelőtt első részében azzal a csoporttal voltunk, amelyikbe a fiunk is jár hétfőnként. Erikát próbáltuk helyettesíteni (pedig lehetetlen), ezért megkértem mindenkit, hogy ma ne Gábornak, hanem Eriknek szólítson… Szivacsot aprítottunk mindannyian a párnák készítéséhez, amiket a Maroshegyi Böndörödőn fognak majd árusítani. Jól haladt a munka, közben a párom minden résztvevőt szóra bírt. Jól esett mindenkinek egy kicsit magáról, a saját életéről beszélni, ill. a másikról hallani.
Ezután a másik csoportból is kiegészülve 21-en elindultunk túrára a Sóstóra, részben madárlesre. Útközben láttunk kormoránokat, gémeket, réceféléket. De megnéztük a csipkebokrokat, a halakat és a békákat is. Nagyszerű idő volt, nem volt sem meleg, sem hideg, sem eső, sem szél. Élveztük a finom levegőt. Lassan, másfél óra alatt körbejártuk a tavat és az erdőn keresztül – énekszó mellett – időben visszaértünk az ebédre. Mindenki jól bírta ezt a kicsit szokatlanul hosszú sétát, de talán megérte. Ebéd előtt még egy kis szivacsozásra is jutott idő…
Az étvágyra bizonyára senkinek nem volt gondja.
A feleségemel megállapítottuk, hogy nekünk mindenképpen emlékezetesen jó napunk volt.”
Üdvözlettel: Nagy Gábor
(szülő, önkéntes munkatárs)
