Barabáson jártunk
Barabáson, a Karitász Bázison jártunk
Március 13-án, vasárnap a Székesfehérvári Egyházmegyei Karitász képviseletében Barabásra vittünk adományokat. Az adományok között meleg takaró, alma, banán, csoki és nápolyi is volt az előzetes igények felmérése alapján.
Barabáson az orosz-ukrán háború kitörése után szinte azonnal létrejött a Karitász Bázis, hogy a háború miatt menekülni kényszerülők a határátlépés után melegedni tudjanak, ételt-italt kapjanak, tájékozódhassanak a lehetőségekről. A bázis 0-24 órában működik, karitász munkatársak, önkéntesek aktív közreműködésével, akik adományokat vesznek át, szortírozzák őket, tolmácsolnak, segítenek a regisztrációban, vendégül látják a lelkileg-testileg megviselt menekülteket, segítenek szállás és utazási problémáik megoldásában, játszanak a gyermekekkel.
S.Hangával, egy 16 éves lánnyal beszélgettem arról, hogy miért gondolta úgy, hogy szívesen eljönne a határra önkénteskedni.
S.H.: Úgy gondolom, hogy a másokon való segítés nincsen korhoz kötve. Egy tizenhat éves ugyanúgy tud segíteni, mint egy negyven éves. Itt most egy dolog fontos: hogy segítsünk ezeknek az embereknek, úgy ahogyan tudunk, mindenki a maga módján.
S.M.H.: Te mivel tudtál a Bázison segíteni?
S.H.: Rengeteg feladat volt, a szendvics készítéstől kezdve, a papírmunkán át a játékok pakolásáig. Nincsen szabályozva, hogy ki mit csinál, mindenki azt a munkát végzi, ami éppen akad. Én kipróbáltam magam „recepciósként”, akinek feladata, hogy jegyezze az újonnan érkező menekülteket, és az adományok pakolásában is részt vettem.
S.M.H.: Milyen volt hangulat a Karitász Bázison?
S.H.: Jobb volt, mint vártam. Aggódtam, hogy nagyon nyomott lesz a légkör, de az önkéntesek kedvesek és befogadók voltak, a menekültek többsége is nyitott volt. Még mosolyogtak is.
S.M.H.: Volt-e valami, ami különösen megérintett?
S.H.: Leginkább az, hogy az emberek mennyire segítőkészek és összetartóak tudnak lenni nehéz helyzetekben. Jó volt látni, hogy mennyi segítő önkéntes gyűlt itt össze és mennyire önfeláldozóak és tettre készek voltak, legyen bármiről szó.
S.M.H.: Menekültekkel tudtál beszélgetni?
S.H.: Csak pár szót. Nem beszélek oroszul és ukránul sem, közülük pedig sokan az angolt nem beszélték jól. Emellett érhető módon voltak visszahúzódóbb családok is, akik valószínűleg nem is vágytak volna a társaságunkra. A nyitottabbakkal viszont a jó nyelvérzékkel rendelkező emberek tudtak beszélgetni.
S.M.H.: Mi volt az összbenyomásod? Hasznosnak érezted magad? Esetleg máskor is eljönnél, ha szükség lenne további segítségre?
S.H.: Összességében nagyon jól éreztem magamat, sokat adott ez az egy nap is. Segíthettem másokon, ezáltal új embereket ismerhettem meg- leginkább az önkéntesek között- így nem is lehet okom panaszra. Kibővült a látóköröm és a saját problémáim eltörpültek annak láttán, hogy mennyire sok ember van nálam nehezebb helyzetben. Én nem tudhatom, hogy hasznos voltam-e, ezt nem én látom, de remélem mások úgy gondolják, igen. Szívesen eljövök máskor is, mivel nincs olyan, hogy valaki túl sokat segített, segíteni mindig lehet. Bátorítok minden fiatalt is, hogy segítsenek, ott, ahol tudnak, mert a világnak szüksége van ránk.
Ottjártunkkor Écsy Gábor atya, a Katolikus Karitász országos igazgatója éppen egy újabb segélyszállítmány Ukrajnába való átszállítását szervezte, ezen adományokkal támogatva a helyi közösségeket a menekültek ellátásában. A Katolikus Karitász országos önkéntes hálózatának köszönhetően a határontúli segítésen, és a határmenti Bázison való jelenléten túl a plébániákhoz köthető karitászcsoportok tagjain keresztül gyakorlatilag az egész országban koordinálják a segítségnyújtást, sokszor helyi erőforrásokra is támaszkodva.
A helyszínen volt a Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász igazgatója, dr. Oláh Tamás is, aki elmesélte, hogy Barabás település polgármesterével, Daróczi Gáborral kezdettől fogva zavartalan az együttműködés a segítséget kérők támogatásában. Az egyházmegyéhez tartozó karitászcsoportok is aktívan közreműködnek a segítségnyújtásban, például a kisvárdai karitászcsoport önkéntesei, akik minden nap 100 db úticsomagot készítenek a menekültek számára. Sokszíntű, sokoldalú együttműködés tapasztalható.
Időközben egy furgon érkezett Ausztriából babaholmikkal és tartós élelmiszerekkel megpakolva. Az önkéntesek percek alatt lepakoltak és elraktározták az adományokat.
A menekültek az eddigiekhez képest kisebb létszámban érkeztek a mai nap folyamán, sokan csak néhány órát töltenek itt, hogy erőt merítve folytassák útjukat Németország, Franciaország, Olaszország fele. Van, akikért ismerősök, rokonok jönnek, van, akiket az önkéntesek szállítanak Budapestre, Záhonyba vagy a fehérgyarmati közösségi szállásra. Elcsigázottak, de érződik egyfajta megkönnyebbülés is annak köszönhetően, hogy biztonságban vannak. Egy idős házaspár 2 hétig lakott pincében a bombázások alatt, most érződik rajtuk a jobb jövőben való reménykedés. Az önkéntesek a nyelvi nehézségek ellenére vigasztaló, biztató szeretettel fordulnak a menekültek felé.
Écsy Gábor atya pedig vasárnap lévén szentmisét celebrált a mai napon szolgálatot teljesítők nagy örömére. Igazán különleges élmény volt, különleges körülmények között.
Barabás, 2022.03.13. Sinkovicsné Máté Hortenzia
