2025.12.19.
Örömteli ünnep 41 gyermek számára Oroszlányban
December 7-én az Oroszlányi Karitász Csoport Mikulás-napot szervezett, amelyre 41 szerény körülmények között élő gyermeket hívtak meg. A rendezvény célja az volt, hogy a gyerekek számára felejthetetlen, vidám élményt nyújtsanak az adventi időszakban.
Vidám várakozás a Mikulás érkezésére
A program 10:30-kor kezdődött: gitáros, énekes és a manók gondoskodtak a jó hangulatról, miközben mindenki izgatottan várta a Mikulás megérkezését. Bár a Mikulás ezúttal egy kicsit modernebb „szánnal” érkezett, ez cseppet sem zavarta meg a gyerekeket. Sőt, nagy lelkesedéssel segítettek neki a kissé megzavarodott GPS beállításában – érdekes hangokkal és vidám mozdulatokkal.
Ajándékok és közös élmények
Természetesen nem maradhattak el a mikuláscsomagok, az ajándékok, valamint a sütemény és a meleg tea sem. A manók – mint a jó hangulat felelősei – mindent megtettek azért, hogy a gyerekek végig jól érezzék magukat. A napot közös tánc és játék zárta, sok nevetéssel és boldog pillanatokkal.
Emlékezetes pillanatok
A rendezvény hangulatát a készült fényképek hűen tükrözik: a mosolygós arcok mindennél többet elmondanak.
Zettisch László – csoportvezető
Fotók: Vlaszács Vivien
2025.12.18.
A Szent Kristóf Ház lakói számára a budapesti Tropicariumba szervezett látogatás jóval több volt egy egyszerű szabadidős programnál; a Támogatott Lakhatás közös kirándulása a közösségi integráció és az önállóság felé tett fontos lépésként valósult meg. Turi-Szilágyi Zsuzsanna, a Támogatott Lakhatás egyik esetfelelőse az út kapcsán kiemelte: a cél egy olyan komfortzónán kívüli, mégis biztonságos környezet megteremtése volt, ahol a fiatalok új ingerekkel gazdagodva tapasztalhatták meg saját határaikat.
1. Mi volt az a „miért”, az a fő indok, amiért pont a Tropicariumot választottátok a fiataloknak? Mi az az egyedi élmény, amit szerettek volna átadni nekik ezzel a különleges természeti környezettel?
Több helyszín is megfogalmazódott bennünk, de amikor a Tropicarium szóba került, akkor azt éreztük, hogy ez a helyszín minden általunk fontosnak tartott szempontnak megfelel. Szerettük volna a lakhatásunk első közös kirándulását emlékezetessé tenni, és kicsit a komfortzónán kívülivé. Fontos volt, hogy egy új helyet fedezzünk fel együtt, hogy mindenki részt tudjon rajta venni, és teljesen akadálymentesített legyen.
2. A tervezés kulcsfontosságú lehet egy ilyen kirándulásnál. Elmesélnéd, hogyan zajlott a logisztika és az előkészület? Milyen speciális szempontokat — például gyógyszerezés, étkezés — kellett feltétlenül figyelembe venni, hogy a nap biztonságos és felszabadító legyen mindenki számára?
Valóban a tervezés nagyon fontos volt, és sok időt is szenteltünk rá. Már a helyszín kiválasztása és az időpont meghatározása is komoly fejtörést okozott több szempontból is. Miután ezek teljesen letisztultak, akkor elkezdtük megtervezni az útvonalat, és az eljutást. Több dolgot kellett összehangolni, hogy gördülékenyen tudjon menni. A lakhatásban élő fiataljaink közül, többükkel már voltunk közös kiránduláson, de a kerekesszékesekkel és a súlyos epilepsziás lakónkkal ez egy teljesen új helyzet volt. Fontos volt számunkra, hogy a velük való kirándulás okozta nehézségekre, váratlan helyzetekre a lehető legnagyobb mértékben fel legyünk készülve. Például egy esetleges roham esetén hol találunk legközelebb elsősegély nyújtó helyet, akadálymentesített vonattal utazzunk, a helyszín akadálymentesített legyen stb. A vasútállomásra való kijutásban a támogató szolgálat munkatársai segítettek nekünk.
3. A Tropicarium tele van látnivalóval. Ha visszaemlékszel a napra, melyik volt az a konkrét pont (legyen az egy állat, egy bemutató vagy egy tér), ami a legerősebb érzelmi reakciót váltotta ki a fiatalokból?
A Tropicarium rendezvénytermét tudnám kiemelni leginkább, amelyben le tudtunk ülni és a terem hosszú oldalán elnyúló cápaakvárium, lenyűgöző látvány volt. Hosszú perceket töltöttünk ott, és néztük teljes nyugalomban az akvárium élővilágát. Nagy rácsodálkozások és számtalan kérdés merült fel közben. Meglepő volt, hogy mennyi ideig lekötötte őket.
4. Milyen konkrét tapasztalatok voltak az akadálymentességgel? Hogyan boldogultatok és milyen praktikákat vetettetek be a szűkebb, zsúfoltabb helyeken, mint például a cápaalagútba vezető rámpáknál vagy az esőerdőben, ami a kerekesszékeseket illeti? Milyen tanácsot adnál más intézményeknek?
Az akadálymentességgel pozitív tapasztalatunk volt. Könnyedén végig tudtunk menni az egész helyszínen, szerencsére nem is voltak sokan, ez merőben megkönnyítette a helyzetünk és a közlekedést. Az esőerdő részben voltak nagyon meredek részek, ahol elég nagy erőt kellett kifejteni, hogy feljuttassuk a kerekesszékeseink, illetve a lefelé menetnél, pedig, hogy megtartsuk őket. A Tropicarium területén belül mi nem találtunk mosdót, ez okozott némi logisztikát, de a Tropicarium bejáratához közel van, akadálymentes mosdó is.
5. A nehézségek mellett mi volt az a legpozitívabb, legmeghatóbb vagy éppen a legviccesebb pillanat, ami a gondoskodásról, az elfogadásról vagy a fiatalok bátorságáról szólt? Láttál-e olyan spontán együttműködést vagy segítségnyújtást a fiatalok között, ami megerősítette a közösségüket?
Nehéz egy pillanatot kiemelni, hiszen a nap folyamán számtalan jó pillanatunk volt. Ismét kiemelném a cápaakváriumot, amit nagy érdeklődés övezett. A rája simogatót is többen kipróbálták, és nagyon bátrak voltak. Megható pillanat volt az egyik fiatalunk részéről, ahogy a helyszín felidézte benne, az édesapjával eltöltött közös időt, hiszen ők rendszeresen jártak horgászni. Többször is láthattunk spontán együttműködést, és ezek mindig nagyon megérintő pillanatok. Ahogy a fiatalok figyelnek egymásra, ahogy szerették volna minden áron ők tolni a kerekesszékeseket, ahogy a pici ellátottunk számára megtalálták a fellépőt, hogy ő is jobban lásson, ahogy figyeltek egymásra, hogy mindenki odaférjen egy-egy akváriumokhoz.
6. Hogyan szolgált ez a kirándulás személyiségfejlesztő élményként? Segített-e abban, hogy a fiatalok jobban megismerjék a saját határaikat, képességeiket, vagy esetleg új barátságok erősödjenek meg a közös kaland során?
A Tropicariumban tett látogatás valódi fejlődési lehetőséget kínált a fiatalok számára. A számukra szokatlan és izgalmas környezetben új helyzetekkel találkozhattak, amelyek segítettek abban, hogy tudatosabban rálássanak saját erőnlétükre, képességeikre és határaikra. Volt, aki például gyermekkora óta most vonatozott újra először, amitől először tartott, de ügyesen és könnyedén megugrotta ezt a feladatot. A sokszínű állatvilág közelsége élénk érdeklődést váltott ki belőlük, és többeket arra ösztönzött, hogy bátrabban nyissanak a környezetük felé. A rájasimogatót többen is kipróbálták, olyanok is, akik először féltek tőle. A közös élmény átélése pozitív hatással volt a közösségi életükre. Azóta is szívesen beszélnek erről a napról. A kirándulás alatt lehetőség nyílt az együttműködésre, egymás támogatására és az élmények megosztására, ami elősegítette az összetartozás érzését. Végső soron a program egyszerre adott élményt, tanulási lehetőséget és közösségépítő tapasztalatot.
7. A cápaalagút mindig a fénypont! Mennyire volt ez izgalmas vagy éppen ijesztő a fiatalok számára? Hogyan segítettetek nekik abban, hogy a félelem helyett inkább a csodálat érzése domináljon, amikor a fejük felett úsztak el a cápák?
Egyáltalán nem volt ijesztő számukra, sőt nagyon izgatottak voltak, mikor éppen a fejük felett úszott el egy cápa. Nem volt szükség a segítségünkre ilyen tekintetben, mert nem keltett bennük félelmet. Én személy szerint nagyon hálás vagyok, hogy láthattam a szemükben azt az őszinte örömöt, amit ez a látvány okozott nekik.
8. Ha egyetlen, leginkább kifejező szóval kellene jellemezned, mit adott ez a nap a Szent Kristóf Ház közösségének, mit mondanál? Miért pont ezt a szót választanád?
Csapatmunka, összetartozás. Igaz ez nem egy szó, de nekem ezek jutottak eszembe, ahogy a kérdést megláttam. Azért ezeket választanám, mert a kirándulás során a lakhatás közössége igazán egymásra tudott hangolódni. Ez a közösen átélt élmény, az egymás felé forduló figyelem és a támogató jelenlét mind erősítették a kapcsolatokat. A nap során mindenki hozzátett valamit a közös élményhez, és ez olyan hangulatot teremtett, amelyben mindenki érezhette, hogy fontos része a közösségnek.
9. A tervek szerint lesz folytatás? Milyen tanulságot visztek magatokkal ebből a Tropicariumi kirándulásból a jövőbeni programok (legyen az a következő úticél vagy a szervezés) tervezéséhez?
Mindenképpen szeretnénk folytatást, és havonta beiktatni legalább egy közös kiruccanást. Bármennyire is szeretnénk mindenre felkészülni, és próbálunk mindent körbejárni egy adott programmal kapcsolatban, akkor is jöhetnek olyan váratlan helyzetek, amiket fontos, hogy tudjunk rugalmasan kezelni. Minden leendő úti cél más megoldandó feladatokat fog eredményezni, így tényleg azt kívánom magunknak a jövőt illetően, hogy legyünk rugalmasak és tudjunk jelen lenni. Ezeket a tanulságokat szeretnénk magunkkal vinni, és azt is, hogy a humor nagyon fontos eleme ezeknek az együtt töltött időknek, amellyel könnyebben tovább lépünk a nehézségeken. Abból ezen a kiránduláson sem volt hiány. A tervezési folyamatokat a későbbiekben is hasonlóan vinnénk véghez, a mostani kirándulás tanulságai alapján.
10. A segítők munkája kulcsfontosságú. Mennyire volt megterhelő ez a nap fizikailag és érzelmileg a számotokra? Volt-e olyan apró dolog, gesztus, vagy élmény a fiatalok részéről, ami segített feltöltődni és erőt adni a kihívások közepette?
Kellemesen elfáradtunk a nap végére. Nem éreztük megterhelőnek sem érzelmileg, sem fizikailag. Jó érzés volt picit kiszakadni a hétköznapokból, és ezt megélni együtt, közösen. Hála volt, és van bennünk, hogy ennek a napnak a megvalósulását ennyien támogatták.
Az interjút készítette: Geiger Barbara Anna (Szent Kristóf Ház)
2025.12.16.
A Karácsonyi Szeretetvendégség mögött immár 11 éve egy különleges összefogás áll.
2014-ben Bicske Város Önkormányzata és városunk Családsegítő Központja is csatlakozott kezdeményezésünkhöz, és azóta is szoros együttműködésben dolgozunk. Ez a hármas kiválóan működik, hiszen mindannyian ugyanazt a célt szolgáljuk, hogy a rászoruló családok számára a karácsony valóban ünnep lehessen.
A Családsegítő Központ rálátása és tapasztalata a rászorult családok helyzetére adja az alapot, amelyet összehangolunk a saját rászorulói listánkkal. Az önkormányzat élelmiszercsomagokkal segíti a családokat, a Karitász a karácsonyi fehérasztal mellett elfogyasztott ünnepi ebéddel járul hozzá a naphoz, valamint a gyermekek számára összeállított ajándékokkal – angyalbatyuval, plüssfigurákkal, könyvekkel és korosztályuknak megfelelő játékokkal – igyekszik mosolyt csalni a legkisebbek arcára. Mindezt imádság és szeretetteljes jelenlét kíséri, hogy ne csak az asztalok, hanem a lelkek is megterítve legyenek.
A hagyománnyá vált Karácsonyi Szeretetvendégségre idén december 13-án került sor a Fiatalok Házában. Az eseményen 100 fő, összesen 41 rászoruló család, valamint, karitász csoportunk Őrangyal klub tagjai kaptak meghívást.
Az ünnepi ebédet a Bicske Városi Konyha készítette, a süteményekről pedig – sokéves hagyomány szerint – a Randevú Cukrászda gondoskodott adomány formájában. A programból idén sem hiányzhatott a meglepetés, a Mayer Néptáncműhely gyermekcsoportja lépett fel, ünnepi műsorukkal emelve a rendezvény hangulatát.
Az eseményt Bálint Istvánné polgármester asszony és Burbela Gergely plébános ünnepi gondolatai tették teljessé. Szavaik az összetartozásról, az egymás iránti felelősségről és a karácsony igazi üzenetéről szóltak.
A Karácsonyi Szeretetvendégség idén is megmutatta a legszebb ajándék az odafigyelés. Amikor időt szánunk egymásra, amikor együtt ülünk egy asztalhoz, akkor valóban megszületik a karácsony.
Programunkat a Székesfehérvári Egyházmegyei Karitász pályázati támogatásával valósítottuk meg. A támogatást az ünnepi ebéd költségeinek fedezésére, a meghívottak számára összeállított csomagokba szánt élelmiszerek, szaloncukor megvásárlására, valamint a fellépő gyermekek megvendégelésére fordítottuk.
Kívánjuk, hogy ez a közösen megélt ünnep minden résztvevő szívében reményt, békét és melegséget hagyjon maga után. Legyen a karácsony mindannyiunk számára a szeretet, az összetartozás és az újrakezdés ideje.
Köszönjük mindenkinek, aki adományával, szolgálatával segítette, hogy együtt szebbé tegyük a karácsonyi időszakot azok számára, akiknek különösen nagy szükségük van a támogatásra.
Áldott, békés karácsonyt és szeretetben gazdag új évet kívánunk!
Bicske, 2025. december 14.
Szarka Istvánné karitászvezető helyettes
2025.12.10.
A Fogyatékosság Világnapja alkalmából rendkívül tartalmas és élménydús szemléletformáló programra került sor a Székesfehérvári Szent Kristóf Házban 2025.12.02-én, a Látássérültek Regionális Közhasznú Egyesülete LARKE aktív közreműködésével. A rendezvény célja a látássérültek világának bemutatása, a mindennapi élet nehézségeinek és megoldásainak megismertetése, valamint a társadalmi érzékenyítés volt. A fiatalok nagy érdeklődéssel vettek részt a három, különféle tematikájú állomáson.
Az első állomás a látássérültekkel való helyes kommunikáció és segítségnyújtás alapjaira fókuszált. A bevezetés után a résztvevők megtanulhatták, hogyan kell helyesen megszólítani és kísérni egy látássérült személyt, valamint milyen szabályok vonatkoznak a vakvezető kutyákkal való találkozásra. A legmegkapóbb élményt a gyakorlati feladat jelentette: a fiatalok bekötött szemmel, fehér bottal próbálták ki a közlekedést. Ez a gyakorlat tette a leginkább kézzelfoghatóvá számukra a látás hiányának kihívásait, ahogy a beszámoló szerint is, ez egy teljesen újfajta élmény volt nekik.
A második állomás a látássérültek önálló életvitelét segítő modern eszközöket és technológiákat mutatta be. Számos „beszélő” eszközt ismerhettek meg és próbálhattak ki a résztvevők, mint például vérnyomásmérő, mérlegek, vagy éppen folyadékszintmérő. Kiemelt figyelmet kaptak a korszerű infokommunikációs készülékek (laptopok, okostelefonok, okosórák), melyek a Jaws for Windows képernyőolvasóval vagy a Magic képernyőnagyító programmal felszerelve óriási segítséget jelentenek. Az itt kipróbált gyakorlati feladatok között szerepelt például az okos, beszélő eszközök megtekintése és kipróbálása vagy a folyadék öntése folyadékszintmérővel.
Ezen az állomáson értette meg sok fiatal megdöbbenve azt a gyakorlati megoldást is, hogy például a mosógépekre hogyan ragasztanak segédjelöléseket, hogy a látássérültek is tudják kezelni a gépeket. A nevüket Braille írással „látni” is nagy élmény volt számukra.
A harmadik állomás a kikapcsolódásra és az érzékelés fejlesztésére fókuszált. Bemutatásra kerültek a látássérültek számára adaptált társasjátékok (Ki nevet a végén, dominó, sakk, scrabble, Rubik-kocka), amelyek tapintással teszik lehetővé a játékot, ezzel is fejlesztve tapintási és hallási érzékelésüket.
A program sikeréhez a Látássérültek Regionális Közhasznú Egyesülete LARKE több látássérült tagja is hozzájárult, akik készségesen és közvetlenül segítették a fiatalokat a látássérültek világának megértésében. Németh Éva, a LARKE elnöke kiemelte és megdicsérte a fiatalok érdeklődő és proaktív hozzáállását, amellyel a programon részt vettek. A Szent Kristóf Ház munkatársainak külön köszönetet mondott a lehetőségért és a szervezésért.
A Fogyatékosság Világnapja alkalmából megrendezett szemléletformáló program nem csupán információt nyújtott, hanem valódi, empátiát ébresztő élményekkel gazdagította a fiatalokat, hozzájárulva egy nyitottabb és befogadóbb társadalmi szemlélet kialakításához.
Beszámolót készítette: Geiger Barbara Anna
2025.12.10.
Megrendezésre került a Katolikus Karitász „Egymillió csillag a szegényekért” elnevezésű országos akciója
A Katolikus Karitász idén tizennyolcadik alkalommal csatlakozott az „Egymillió csillag a szegényekért” nemzetközi szolidaritási kezdeményezéshez. A december 7-én megtartott országos akció kiemelt helyszíne ezúttal Mór volt, ahol a város második adventi gyertyagyújtásához kapcsolódva borult fénybe a Karitász jelképe, a szeretet lángjával övezett kereszt.
A Városi Piac Díszterén összegyűlt közösséget Törő Gábor országgyűlési képviselő köszöntötte elsőként, és köszönetét fejezte ki a helyi karitászcsoport áldozatos szolgálatáért adventben és az év során.
A rendezvényt ünnepi műsor tette emlékezetessé: fellépett a Dr. Zimmermann Ágoston Magyar–Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola 60 kisdiákja.
A zenés, verses műsor után a Katolikus Karitász országos igazgatója, Zagyva Richárd osztotta meg gondolatait. Elmondta, hogy az akció több mint 30 országban, hazánkban pedig közel 200 településen valósul meg ezekben a hetekben. Aláhúzta, mekkora megtiszteltetés a segélyszervezet számára, hogy az országos figyelemfelhívó eseménynek Mór ad otthon, így rá tudjuk irányítani a figyelmet a bajban lévő mellettünk lévőkre. Hangsúlyozta, a régiek úgy tartották, hogy valahányszor felgyullad egy csillag fénye, akkor szeretet gyúl egy emberi szívben. Ezzel biztatott mindenkit, hogy az adventi vásárban a Karitász sátránál vásároljanak „Egymillió csillag a szegényekért” feliratos gyertyát. Minden bevételt a helyi rászorulók megsegítésére fordítanak majd a móri önkéntesek.
A szervezet jószolgálati nagykövete, dr. Herczegh Anita is megosztotta gondolatait a jelenlévőkkel. Elmesélte az érdeklődő közönséggel, hogy a Kaláka együttes néhány éve Kányádi Sándort kérte fel egy új, megzenésíthető karácsonyi vers megírására régi betlehemes lemezük folytatásához. A költő tudatosan borongósabb, együttérzésre ébresztő szöveget adott: emlékeztetett rá, hogy a karácsony fénye nem jut el mindenkihez, s a periférián élők, a magányosok és nélkülözők számára az ünnep sokszor félelemmel és hideggel terhes; a muzsikusok ezt az üzenetet küldetésként fogadták, és az „Isten háta mögött” történetét azóta is megosztják koncertjeiken, miközben a Katolikus Karitász az „Egymillió csillag a szegényekért” programban közösségi összefogásra hív, hogy az advent valódi értelme, az irgalmas szeretet kézzelfogható segítséggé váljon tűzifában, élelmiszerben, játékban és reményt adó odafordulásban. Elmondta., hogy Szabó Magda karácsonyi emlékei is azt erősítik, hogy az ünnep igazi pompája nem a tárgyakban, hanem a szándékban és a gondoskodásban ragyog fel, ezért most is arra kapunk meghívást, hogy a fogyasztás zaján túl, fényhozó szolidaritással melegítsük a „sötét estéket” mások életében.
A folytatásban Ambrózy Tamás plébános, a Szent Kereszt Plébánia lelkipásztora kötös imára hívta a közösséget, az adventi elmélyülés jegyében.
A közös gyertyagyújtásra a Móri Napsugár Óvoda kórusa adventi énekekkel készítette elő az egybegyűlteket. A második adventi gyertyát dr. Herczegh Anita, Törő Gábor és Czachesz Gábor, Mór alpolgármestere közösen gyújtotta meg.
Az este csúcspontjaként a jelenlévők a cserkészekkel és a Caritas Juniorokkal együtt gyújtották meg a szolidaritás gyertyáiból kirakott fényalakzatot, a szeretet lángoló keresztjét, amely a közös felelősségvállalás és a rászorulók iránti irgalmasság jelképeként ragyogott fel a móri adventi estén.
A rendezvényen jelen volt dr. Sinkovicsné Máté Hortenzia, a Székesfehérvári Egyházmegyei Karitász igazgatója és Grüll Józsefné, a Móri Szent Erzsébet Katolikus Karitász csoportvezetője is. A téren szolgáló Karitász-önkéntesek gyertyákat osztottak és bemutatták a segélyszervezet sokrétű segítő tevékenységét.
A Katolikus Karitász hálás mindazoknak, akik részvételükkel vagy adományaikkal hozzájárultak ahhoz, hogy a szolidaritás fénye minél több család életében reményt ébresszen az ünnepek közeledtével.
Fotók: Vermes Tibor
További információ: Szabados Edinának a sajto@caritas.org.hu címen, vagy a +36306881989-es telefonszámon.
Katolikus Karitász – Caritas Hungarica
2025.11.17.
A Szent Kristóf Ház különleges fiataljainak festményeiből összeállított, lélekmelengető kiállítás, a „Gyógyító színek” 2025. november 10-én nyitotta meg kapuit a Szent István Művelődés Házban. Az esemény jelentőségét mutatja, hogy maga Spányi Antal megyéspüspök vállalta a megnyitó ünnepi feladatát.
Ez a kiállítás a Szent Kristóf Ház egész közösségének, a festő fiataloknak és az őket segítő munkatársaknak a közös, elhivatott csapatmunkájával jött létre, bizonyítva, hogy a művészet valóban közösségteremtő erő. A művészi alkotófolyamaton túl a háttérben zajló munka – a helyszín leszervezése, a képek biztonságos szállításának logisztikája, az eszközök biztosítása és a kiállítás felépítése – mind a kollégák aktív, összehangolt részvételét és elkötelezettségét igényelte.
De mi rejlik a kiállított alkotások mögött? Mi volt a projekt igazi háttere és célja? Interjúmban erről kérdezem Kovács Szandrát, a Szent Kristóf Ház elkötelezett munkatársát, aki a kiállítás létrejöttét segítette és kurátori feladatait látta el.
Mi az az egyetlen kulcsfontosságú gondolat, amit szeretnél, ha a látogatók mindenképpen magukkal vinnének a kiállításról?
Hogy ezek a képek szívvel, lélekkel készültek és hogy a művészet gyógyítja a lelket. Annak is, aki készíti és annak is, aki nézi. És ami másik gondolat, hogy legyünk hálásak, mert néha ezt elfelejtjük, de ezek a fiatalok mindig ráébresztenek minket ennek a fontosságára.
Mi volt a legnagyobb szakmai vagy logisztikai kihívás ennek a kiállításnak a megszervezésében, ami egy hagyományos tárlatnál nem merül fel?
A legnagyobb kihívás az volt, hogy minden fiatal egyéni tempójához és képességeihez máshogy kellett igazodni. Rá kellett érezni, kiben mi rejlik és azt hogyan lehet megmutatni. Ez sokszor rengeteg türelmet és figyelmet igényelt, hogy egyénekhez és a csoporthoz is alkalmazkodjak. Nagyon eltérő képességeik vannak, hiszen van, aki gyönyörűen és önállóan képes apró ecsetvonásokkal is bánni, míg másoknak az is kihívást jelent, hogy végig üljenek egy alkalmat, vagy megértsék a színeket, vagy formákat.
Van-e olyan kiállított mű, amelynek a története vagy az elkészítése téged személyesen megérintett? Ha igen, mi volt az?
Szinte mindegyik, de különösen megérintettek azok a képek, ahol az alkotók együtt festettek. Az alapötlet onnan jött, hogy van egy cuki szerelmespárunk és az egyik festés során a fiú le volt maradva, így a lány besegített. Ekkor találtam ki, hogy egyes festményeket közösen fognak festeni és így készült el két szívemhez közel álló festmény. Az egyik páros például olyan szépen harmóniában dolgozott együtt, hogy egymás között megbeszélték a munkafolyamatokat. De az igazság az, hogy majdnem minden festménynek története van, ami miatt kedvesek nekem.
Hogyan tervezted meg a kiállítóteret, hogy az ne csak befogadó legyen, de a művészi üzenetet is felerősítse?
A cél az volt, hogy a tér meleg, emberközeli és nyitott legyen. A kiállítóterem adottságain nem tudtunk változtatni, de igyekeztünk minden koncepciót tematikusan elhelyezni, hogy a színek és a témák minél jobban illeszkedjenek egymáshoz.
Melyik volt az a legváratlanabb vagy legmeghatóbb közönségreakció, amit eddig tapasztaltál, és ami megerősített abban, hogy a kiállítás elérte a célját?
Talán az egyik legmegdöbbentőbb, amikor azok, akik ismerték az adott alkotót (akár családtagok vagy gondozók) mondták, hogy nem nézték volna ki az adott személyből, hogy erre képes, vagy hogy ilyen érzelmek vannak benne. Ezek a reakciók megerősítést nyertek abban, hogy az őszinteség, ami az alkotókból árad, tényleg megérinti az embereket.
Milyen projekteket vagy más, segítő célokat fognak szolgálni a kiállítás során befolyó adományok és bevételek? Esetleg újabb művészeti kiállításokra lesz lehetőség?
A befolyt adományok egy része az alkotók művészeti eszközeinek és további fejlesztő foglalkozásainak támogatását szolgálják. A többi pedig az alkotóknak jár. Decemberben összegezzük, ki mennyit adott el az évben, és ez alapján kapják a művészeti díjat, ami még jobban ösztönzi őket. Szeretnénk rendszeressé tenni az alkotócsoport munkáját, és ha lehet, a jövőben egy utazó kiállítást is szervezni, hogy más városokban is bemutathassuk ezeket a műveket. A cél az, hogy a művészeten keresztül továbbra is közösséget és elfogadást építsünk.
Hogyan illeszkedik ez a kiállítás a társadalmi felelősségvállalási stratégiájába? Ez egyszeri projekt, vagy egy szélesebb mozgalom első lépése?
Ez nem egyszeri alkalom, hanem egy folyamat része. Szeretnénk, ha a művészet nemcsak dísz lenne a falon, hanem kapocs az emberek között – fogyatékkal élők és épek, fiatalok és idősebbek között. Ha ez a kiállítás elindít egy párbeszédet, akkor már elérte a célját.
Mit remélsz, hogyan befolyásolja ez a kiállítás a fiatalok önértékelését és jövőbeni motivációját?
Azt remélem, hogy segít nekik elhinni: amit alkotnak, az értékes. Hogy a művészet nem verseny, hanem önkifejezés. Ha valaki ettől egy kicsit bátrabb lesz, jobban hisz magában, vagy egyszerűen csak megtapasztalja az alkotás örömét, akkor minden percet megért a közös munka.
A november 10-i megnyitótól számított két hétig látogatható a kiállítás, a Művelődési Ház nyitvatartási idejében. A Szent Kristóf Ház teljes közössége nevében minden látogatót és adományozót szeretettel hív és vár a Gyógyító színek!
Geiger Barbara Anna
Szent Kristóf Ház munkatársa
Képek forrása: Geiger Barbara Anna, Feol.hu
