2025.06.12.
Május 31-én, szombaton a Székesfehérvári Egyházmegyei Karitász szervezésében 18 fő önkéntes számára tartottunk képzést a Karitász lelkiségéről, történetéről, szervezetéről, súlyponti területekről, segélyprogramokról.
A képzést Lőrincz Pál atya, a Pannonhalmi Egyházmegye igazgatója tartotta, sok információt megosztva a hallgatókkal a Karitász működéséről.
A képzést követően vetette papírra gondolatait a dunaújvárosi karitászcsoport vezetője, Megulesz Gabriella.
Ti vagytok a föld sója Mt 5.13
2025.06.09.
A dunaújvárosi karitász csoport tagjai vagyunk, de identitásunkhoz tartozik, hogy tagjai vagyunk a dunaújvárosi római katolikus egyházközösségnek is. Plébániai karitász csoportként tekintünk magunkra: a Krisztus Király templomban van a székhelyünk és elsődleges feladatunknak tartjuk az egyházközségben teljesített szolgálatot. A dunaújvárosi közösséggel kapcsolódunk Istenhez, fontos számunkra, hogy az egyéni imán kívül imacsoportokban és liturgikus eseményeken is részt vegyünk. Mert az imából fakad a tett.
Miért is tartom fontosnak ezeket a gondolatokat?
Pünkösd hétfőn részt vettünk egy nagyon jólsikerült családi napon a templomkertben. A beszélgetés során szóba került a karitász is, külföldi tapasztalatokat is hallottam jól működő, professzionális központokról és elsorvadó plébániai csoportokról. Egyfajta jövőkép.
Én egy másik jövőképben hiszek. Az ősegyház példáján működő jövőképben, ahol a Caritas gyökere, éltetője és feje Jézus Krisztus. És a karitászos, ahogyan a többi krisztuskövető is, a „föld sója”. A plébániai önkéntes csoportokban és az intézményi rendszerben egyaránt. A Katolikus Karitász jelmondatát tovább gondolva: keresztény értékeket valló EMBERTŐL, minden EMBERIG.
Hívő emberként te is a föld sója vagy. Ha szívesen foglalkozol felebarátaiddal, várunk a plébániai karitászban (+36 20 9220722).
Megulesz Gabriella, csoportvezető
2025.06.05.
2024 október 12-én találkoztunk először a várpalotai karitászcsoport tagjaival, (junior tagokkal is) és Szijártó László plébános úrral. Fehérvári templom túrájuk első állomásaként egy nagy múlttal rendelkező karitászcsoportot kerestek, hogy tapasztalatot cseréljenek, tudásban gazdagodjanak munkájukhoz. Szívesen fogadtuk őket plébániánkon, ahol a bemutatkozás után vendégül láttuk egy kis házi készítésű süteménnyel, meleg teával és közben beszámoltunk programjainkról. A közös misehallgatást követően a várpalotai csoporttagok megnézték városunk nevezetességeit.Mivel mindannyian nagyon jól éreztük magunkat, megállapodtunk egy újabb találkozóban.
Így került sor az idei évben május 24-én a második találkozásra Várpalotán, a Nepomuki Szent János Karitászcsoport meghívása alapján egy közös programra, beszélgetésre, közösségépítő találkozóra. Mindkét csoport nagy izgalommal készült az újabb találkozóra. Az előző hűvös napok után kellemes, napos időben indultunk Várpalotára. A karitászcsoport várt minket finom kávéval, süteménnyel, s közben a csapat egy része már készítette bográcsban a közösségiház udvarán a paprikás krumplit ebédre. Szijártó László plébános 10 órakor mondott misét a Várpalotai Nagyboldogasszony templomban, mely egy neobarokk- klasszicista stílusú impozáns templom. A szentbeszédben megemlítette, hogy május 24-én van Szűz Mária, a keresztények segítőjének az ünnepe. Ezt az ünnepnapot VII. Pius pápa rendelte el a Szűzanya iránt érzett hálából, szabadulásának tiszteletére. Mivel a karitászcsoportok önkéntesei segítő tagjai a katolikus egyháznak, ezért kiemelte a karitatív munka fontosságát, és megköszönte szolgálatunkat. A mise után átsétáltunk a Zichy kastélyba, amely 2002-től ad otthont a Trianon Múzeumnak. Megújított formában nézhettük végig a kiállítás termeit, melyekben a korszak megrázó tárgyi és szellemi hagyatékát őrzik. Kellőképpen elfáradva érkeztünk vissza a plébánia udvarára, ahol a finom ebédet már tálalták is. A többi időt beszélgetéssel töltöttük, és a várpalotai karitászcsoport által bemutatott ügyességi és logikai játékokat próbáltuk ki. Nekünk is izgalmas, vidám szórakozás volt, ami elnyerte a tetszésünket. A július első hetében tartandó nyári gyerektáborunk programjába már be is szeretnénk illeszteni.
Nem volt hiábavaló a várakozásunk! Nagyon jól siketült a második találkozásunk is! Mindenki nagyon jól érezte magát. Megbeszéltünk egy újabb találkozást is. Ezzel elindult egy csodás együttműködés a két karitászcsoport között.
Székesfehérvár, 20225.06.01. Tarpataki Katalin
Székesfehérvár – Öreghegyi karitászcsoport
2025.05.27.
SZÜLETÉSNAP
„Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi, bűne az annak.” (Jakab 4:17)
Intézményünk a Székesfehérvári Egyházmegyei Karitász Szent Kristóf Ház Fogyatékkal Élők Nappali Intézménye, immáron sokadik alkalommal meghívást kapott Mórra, a Fogyatékkal élők napja alkalmából megrendezett programra, amelyet május 10-én rendeztek.
Készülve, örömmel mentünk és léptünk mi is színpadra. Minden évben ér minket kellemes meglepetés, ami a fellépéseket és a meghívott vendégeket illeti.
Pontosan tudjuk, mennyi munka, türelem és szeretet kell ahhoz, hogy létre tudjon jönni egy-egy mások előtt előadott produktum. Éppen ezért nagy tisztelettel adózunk, amikor egy ilyen alkalomnak a részei és részesei lehetünk.
A szervezők és a program támogatói nem fukarkodnak, ha arról van szó, hogy finomat és jót egyenek, igyanak a résztvevők. (Köszönet nekik.)
Sok színes program várt kicsire-nagyra egyaránt. Az idei évben sem maradtak el a különböző foglalkoztató-állomások, amelyeken, ha ügyes volt az illető, – és miért ne lett volna ügyes -, akkor pecsétet kaphatott az előre regisztrált kis füzetecskébe. Ha minimum hét (azaz hét) állomáson teljesített és pecsét került a füzetbe, akkor az azt jelentette, hogy nem ússza meg a közelben lévő cukrászdában azt, hogy egy fagyit vagy egy sütit (választhatott) elfogyasszon jó étvággyal, megérdemelten.
Olyan jó lenne, ha többen-, és egyre többen látogatnának el olyan emberek is ezekre a rendezvényekre, akik családjuk vagy munkájuk folytán nem érintettek a sérült emberek minden napjait tekintve. Hiszen pont ezért van ez a küzdelem és munka, hogy egyszer majd minden ember természetesnek vegye azt, hogy ugyan nem vagyunk egyformák, hogy küzdünk kisebb – nagyobb nehézségekkel, de a Föld ugyanúgy forog mindenkivel, a Nap is mindenkinek szórja meleg sugarát, és a szél is mindenkihez odafújja a tavasz csodás illatát.
S még egy: Ezen program keretében ünnepelte a Bice-Bóca Hátrányos helyzetűek és Nagycsaládosok Egyesülete, röviden Bice-Bóca Egyesület a 35. születésnapját.
Amikor köszöntötték az Egyesületet és a szervezet vezetőjét Tényi Sándorné Helgát, meghatódtam attól, ahogy sírni láttam. Az ő könnyei az erő, a kitartás és szeretet könnyei voltak. Csak ő tudja igazán, hogy ez az út, amit eddig bejárt sok-sok önkéntes segítőjével együtt, amit véghez vitt/vittek, mennyi lemondással, fáradtsággal járhatott. Nem önmagát valósítja meg, ahogy ma oly divatos ezt a szót, jelenséget használni (jelentsen bármit is), hanem másokért él és dolgozik.
Éltesse az Isten még sokáig! Legyen a Földön nagyon sok „Helga néni!”
Székesfehérvár, 2025.05.20. Szabó Éva, karitász munkatárs
2025.04.28.
Ahogy már hagyománnyá vált, idén tavasszal ismét vendégül láttuk a Ciszterci Szent István Gimnáziumban a Szent Kristóf Ház Fogyatékkal Élők Nappali Intézményének tagjait egy közös egészségnapra. Ez az esemény nem csupán a mozgás öröméről szól, hanem sokkal többről: a közösen eltöltött időről, az elfogadásról, a megértésről és az emberi kapcsolatok megerősítéséről.
A program megszervezésében a testnevelő tanárok mellett a 9/A osztály tanulói vállaltak aktív szerepet. Két fő részből állt a nap: először egy akadályversenyt rendeztünk, amelyet a Szent Kristóf Intézmény vendégei teljesítettek, a diákok segítségével és buzdításával. A feladatok játékosak és vidámak voltak, a hangsúly nem a versenyzésen, hanem az együttműködésen és az élményszerzésen volt.
A második részben közös játékokkal folytatódott a délelőtt, ahol már mindenki együtt mozoghatott, nevethetett, és ismerkedhetett. Természetesen a finomságokról sem feledkeztünk meg: egy kis közös nassolás is belefért a programba, ami tovább fokozta a barátságos, családias hangulatot.
Ez a nap mindannyiunk számára meghatározó élmény marad. Örömmel tölt el bennünket, hogy új barátságok szövődtek, a régiek pedig tovább mélyültek. Bízunk benne, hogy ez a szép hagyomány még sokáig folytatódik, és alig várjuk, hogy újra találkozhassunk vendégeinkkel egy következő közös programon!
Székesfehérvár, 2025.04.20.
(Temesvári Cecília, Ciszterci Szent István Gimnázium)
2025.04.08.
2025. 03. 25.-én Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén, a Székesfehérvári Egyházmegyei Karitász munkatársai egy különleges lelki napon vehettek részt. Az esemény lehetőséget biztosított arra, hogy a résztvevők mélyebben kapcsolódhassanak Istenhez, önmagukhoz és egymáshoz egyaránt.
A lelki nap reggelén izgatott várakozás vette kezdetét. Jelen voltak a Karitász Ház, a Szent Kristóf Ház, és a RÉV Szenvedélybeteg- segítő Ambulancia dolgozói szép létszámmal. Ezúton is köszönjük azon kollégák áldozatos munkáját, akik ez idő alatt is szolgálatot teljesítettek, emiatt nem tudtak velünk tartani. A gyülekező a Bodajki Segítő Szűz Mária kegytemplom bejáratánál volt, és a nap további részét is Bodajkon töltöttük. A délelőtt folyamán Oravecki Attila Ferenc atya tartotta a lelkigyakorlatot és az előadásokat. A napot litániával nyitottuk, majd a szentmisét celebrálta az atya. Ezt követően egy előadást hallgathattunk végig. Az elmélkedések során hangsúlyos szerepet kaptak a közösség szolgálatának fontosságáról szóló üzenetek, amelyek arra ösztönöztek minket, hogy továbbra is a szeretet és a segítőkészség jegyében végezzük munkánkat. Ezek a gondolatok számomra nagyon fontosak voltak, és talán az egyik legmeghatározóbb részei a napnak. Ezt követően az atya körbevezetett minket a templomban és mesélt nekünk a kegyhely történetéről. Miután ezzel végeztünk, az atya elbúcsúzott tőlünk, és vendégül láttak minket egy finom ebéddel, amit a Szent Imre Zarándokház kiszolgáló épületének közösségi termében fogyaszthattunk el. Az ebéd befejezte után a közös program a végéhez ért, és szabadon választhattunk, hogy ezután hova szeretnénk bekapcsolódni. Lehetőség nyílt arra, hogy a kegytárgyboltban nézelődhessünk, vagy akár a Kálváriára is felsétálhattunk, amely a templommal együtt alkotja a híres búcsújáróhelyet. A falu fölé magasodó domb tetején álló ötalakos Kálvária- szoborcsoport 1736-ban készült, és a felfelé vezető utat Krisztus szenvedéstörténetét megörökítő stációk kísérik végig.
A lelki nap különlegessége abban rejlett, hogy nem csak vallási élményt nyújtott, hanem teret adott a feltöltődésre, befelé fordulásra, önreflexióra. Úgy vélem a segítő pályán dolgozók, sokszor találkoznak nehéz sorsokkal, élethelyzetekkel, és a lelki felfrissülés segíthet abban, hogy a nehézségek ellenére is megőrizzék hivatásuk iránti elkötelezettségük. Ennek a napnak a különlegessége ebben is rejlett, hogy ehhez hozzásegített minket. Számomra külön élmény volt, hogy viszonylag új munkatársként egy szabadidős programon lehettem együtt a kollégákkal, és felfedezhettem, hogy milyen sokszínű csapatban dolgozhatok, amiért nagyon hálás vagyok.
Az atyától kaptunk útravalóul egy gondolatot, amit én is szeretnék itt hagyni.
„Az a szent, aki mellett az emberek szentté válnak.”
Turi-Szilágyi Zsuzsanna
esetfelelős Szent Kristóf Ház
2025.03.25.
2025.03.22. – Kisné Lovasi Mária, a Veszprémi Egyházmegye idősgondozással foglalkozó karitász munkatársa oktatta a székesfehérvári egyházmegyében működő karitász önkénteseket, akik időslátogatói, beteglátogatói feladatokat végeznek a saját plébániai körzetükben. Az önkéntesek megismerkedhettek tudományos ismeretekkel, az idősgondozás jogi és morális hátterével, valamint gyakorlati tanácsokat is kaptak, ami karitatív tevékenységükhöz szükséges volt.
„Az elmúlt két és fél évtizedben Magyarország népessége számottevően idősödött. Az időseket nem szabad egy homogén egységként elképzelni, az időskorúak különböző életszakaszait a demográfia különböző szeletekre osztja. Miszerint a fiatalabb korú nyugdíjasokkal még komolyan számolhat a családjuk, a társadalom és a lakóközösségük is. Ők inkább segítőként jöhetnek számításba. Sajnos 75 év felett már megérkeznek a különböző egészségügyi és szociális problémák; egyre inkább gondozandóvá válik az, aki korábban maga is segített másokon.” -kezdte előadását a szakember.
Kisné Lovasi Mária felhívta a figyelmet arra, milyen nagy kihívás, hogy nem vagyunk kellően felkészülve intézményi férőhelyekkel, pedig az időskor mára meglehetősen kihúzódott. A nők átlagos élettartama elérheti a 86 esztendő is. Óriási várólisták vannak az idősotthonokban. Amikor egy család azzal szembesül, hogy a nagypapának vagy a nagymamának nagyon sürgősen intenzív segítségre vagy éppen idősotthoni elhelyezésre lenne szüksége, akkor nincs azonnali megoldás. Illetőleg bizonyos helyzetekben van lehetőség a nem állami és nem egyházi szektorban, ahol nagyon magasak a bekerülési és gondozási költségek.
A másik nagy gond az idősellátásban a dementált emberek ugrásszerű emelkedése. A demens idősember ugyanis egy egészen másfajta törődést és 24 órás gondozást igényel. Erre a hozzátartozók bármennyire szeretnének, nincsenek felkészülve, se személyileg, se fizikailag, se mentálisan. Ráadásul legtöbben még a munkaerőpiacon mozognak, amelyet nem tudnak feladni, hogy gondozzák az otthon élő időseket.
A karitász nem az a szervezet, aki felvállalja egy az egyben az idősek ellátását, gondozását. Abban tud hatékonyan segíteni, hogy az egyéb állami, önkormányzati segítséget kipótolja, kiegészíti. – hangsúlyozta Kisné Lovasi Mária, aki elmondta, aktív kora kezdetén kitalált egy kifejezést, „az ölelkező gondoskodást”, ami az Ő szóhasználata szerint azt jelenti, szervezni kell olyan gondozói kört egy-egy idősember köré, amely minél több időtartamban lefedi a napi felügyeletet, a törődést. „Vegyen részt ebben az állami házi segítségnyújtó, szakápolási szolgálat, a család és a karitász önkéntes is. És így ölelkezzenek össze ezek a segítségek, hogy minél több segítséget kaphasson az idős rászoruló ember.”
A szakmai nap témája volt még a beteg ember helye és helyzete az egészségügyi ellátásban, szó esett az időskor sajátosságairól, speciális szükségleteiről és arról is hogyan lehet kommunikálni az idős emberekkel, hogyan kell a problémákat kezelni. A gyakorlati útmutatások mellett nap végén a szociális, segítő munka etikai kérdéseit is átbeszélték az egyházmegye minden területéről jelenlevő önkéntesekkel.
Székesfehérvár, 2025.03.23. Berta Kata
Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió
