Egy csupaszív délután
Ritka az a pillanat, amikor a Székesfehérvári Egyházmegyei Karitászhoz tartozó három intézmény dolgozói egy helyen vannak. Idén az új év kezdetével ez is elérkezett, hiszen a 2022-es év lezárásaként, illetve az új esztendő lendületes indításaként sikerült egy fantasztikus karitászos délutánt tartanunk.
A Szent Kristóf Ház gyönyörű közösségi termében fértünk el kényelmesen, az ottani munkatársak lelkesen és nagy szeretettel fogadtak minket, akik a Karitász Központból és a RÉV Szenvedélybeteg-segítő Ambulanciáról érkeztünk.
A különleges képességű fiatalok fantasztikus zenei produkcióval nyitották az összejövetelt. Megható volt látni, hogy nagy koncentrációval, sok gyakorlás után milyen színvonalas produkciót hoztak létre. Két dal ritmushangszeren kísért zenei aláfestését hallhattuk.
A tavalyi év történéseiről Sinkovicsné Máté Hortenzia igazgatóhelyettes tartott összegzést a Karitász Ház programjairól, eredményeiről, majd Magyar László intézményvezetőtől láttunk fényképes összeállítást a Szent Kristóf Ház mozgalmas tavalyi évéről. Irigykedve néztük a jókedvű bowlingozásról, sütizésről, kirándulásokról, magaságyás építéséről mesélő képeket. Az új kialakítású mezítlábas ösvényt pedig biztosan kipróbáljuk melegebb időben! Farnas István vette át a szót, aki a RÉV Szenvedélybeteg-segítő Ambulancia vezetőjeként ismertette tavalyi eredményeiket, munkájukat. Az új dolgozók rövid bemutatkozása után színes programpont következett! A három intézményből egy-egy munkatárs mesélt a saját munkájáról, napi teendőiről, ennek kapcsán még kliensek is voltunk, akik kérdőívet töltöttünk ki a stresszes mindennapokról, illetve tortaszeletek megrajzolásával tudatosíthattuk magunkban életünk meghatározó szerepeit.
A sok nevetés után a meghatottság is könnyeket csalt a szemünkbe… Nagy Lajosné, a Székesfehérvári Egyházmegyei Karitász igazgatónője búcsúzott el tőlünk, hiszen harminc év után, február 1-jétől átadja a stafétabotot. A vezetők mindannyiunk nevében köszönték meg igazgatói tevékenységét jelképes kis ajándékok kíséretében.
A délutánt mozgásos csapatépítő játékokkal és agapéval, kötetlen beszélgetéssel zártuk. Igazi karitászos-nagycsaládos, szeretetteljes hangulatban telt a délután, alig várjuk a következő találkozót!
Borbélyné Somogyi Szilvia
Elismerő oklevél önkéntes tevékenységért
Az Önkéntes Központ Alapítvány idén is felhívást tett közzé, amelyben olyan pályázatokat vártak, amelyek az aktuális háborús, menekültválságos helyzetben leginkább helytálló önkéntest, önkéntes munkát mutatják be. Nagy örömünkre szolgál, hogy a Székesfehérvári Egyházmegyei Karitász móri karitászcsoportjának önkéntesét, Grüll Józsefné Erzsébetet elismerő oklevélben részesítették az ünnepélyes gálaesten, amely 2022. december 1-én, a Közép-európai Egyetem épületében került megrendezésre.
Grüll Józsefné Walczer Erzsébet hitvallásának tartja: „ Ne fáradjunk bele tenni a jót, mert ha kitartunk, annak idején aratni is fogunk. Amíg tehát időnk van, tegyünk jót mindenkivel” (Gal 6,9-10). Erzsi 20 éve önkéntes munkát vállal a móri Bice-Bóca Egyesületnél, ahol sérült gyerekekkel és felnőttekkel foglalkoznak heti szinten – minden szombaton rész vesz a foglalkozásaikon. Móron és környékén nagyon sokan hálásak neki, hogy hallgathatják a Mária Rádió adásait. Erzsi 10 éve végzi itt is önkéntes munkáját, 5 éve már, hogy teljesen egyedül végez minden feladatot, hírt szerkeszt és felolvas, végzi az adminisztrációs munkát. Ezen felül 12 éve önkéntesként szolgál a móri Szent Erzsébet karitász csoportban. A Katolikus Karitász nemre, fajra, felekezeti, vallási, etnikai hovatartozástól függetlenül igyekszik segítséget nyújtani minden szükséget szenvedőnek. Erzsébet a felebaráti szeretet gyakorlásának elkötelezett híve, fáradtságot nem kímélve próbálja a rászorulók, a társadalom peremére szorultak búját-baját, nyomorát enyhíteni. Minden hónap első hétfőjén ott van a tartós élelmiszerosztásnál, adományok gyűjtésében és kiosztásában aktívan részt vesz. Sajnos az orosz-ukrán háború miatt Mórra is sok menekült érkezett, Erzsi itt is napi szinten kivette a részét a velük való törődésben, ellátásban. Ő vállalta ezekkel a feladatokkal járó adminisztrációs munkát. Írásos és képi anyaggal tájékoztatta a Székesfehérvári Egyházmegyei Karitászt a végzett munkákról. Erzsi ma is aktívan részt vesz az adódó feladatokban, akár a helyi rászorulók segítésében, akár a menekültekkel kapcsolatban felmerülő segítségnyújtásban. Mindezt önként teszi, bármikor, bármiben lehet rá számítani. Erzsi mélyen elkötelezett és küldetésének érzi a másokon való segítést, mindezt önkéntes szolgálattal.
„Hálásan köszönöm a Székesfehérvári Egyházmegyei Karitász jelölését is az Önkéntességért díjra. Örömmel tölt el, hogy a Bice-Bóca Egyesület a facebookon megjelent méltatásomat megosztotta, Fenyves Péter polgármester, a Móri Plébánia, a Mórmost.hu – nagyon-nagyon sokan gratuláltak és elismerően szóltak önkéntesi tevékenységemről. A legnagyobb elismerést polgármesterünk írta: „Gratulálok, nagyon megérdemelte! Valódi értékek mentén született elismerés!”– köszönte meg Erzsébet. 
Szent Erzsébet ünnepe Magyaralmáson
Magyaralmáson, a templomunkban hosszú évek óta hagyomány, hogy Szent Erzsébet emléknapjához közelebb eső vasárnapon megemlékezünk a Karitász védőszentjéről. Így történt ez 2022. november 20-án is.
A szentmise végén Szent Erzsébet életének fontosabb állomásait és csodatetteit a nagyobb gyerekek énekekkel és három ismert legendával mutatták be. A kisebbek rövid verssel és Szent Erzsébet egyik csodájával elevenítették fel alakját: egy alkalommal, amikor Erzsébet kenyeret vitt a szegényeknek, férje megállította, hogy mit visz kötényében. Erzsébet azt felelte, hogy rózsát, és amikor megmutatta kötényét, valóban rózsák voltak benne. Isten csodájával gondoskodott róla, hogy Erzsébetnek ne kelljen hazudnia.
Az előadást követően a magyaralmási Karitász csoport egykori és jelenlegi tagjainak munkáját egy szál rózsával köszöntük meg.
A megáldott kenyereket kivonuláskor Szent Erzsébetnek öltözött hittanosunk és ministránsaink osztották szét a hívek között.
Magyaralmás, 2022.11.22.
Dudásné Pózner Anita, karitászcsoport vezető
A képeket Bechtold Csanád készítette
Búcsúzunk Losits Lászlóné Icától
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Losits Lászlóné, Ica 1 évig tartó súlyos betegséget követően elhunyt.
Ica, férje és 5 gyermekük 45 éve tagjai az Érd-Óvárosi Szent Mihály plébánia közösségének. Később 8 unokával is gazdagodott a szép család. A szentmisére sok esetben a környékükön élő és már nehezen mozgó testvéreket is szállították. Ica 12 éve tagja az Óvárosi Karitász csoportnak. A karitász munkában aktívan részt vett: étel- és ruhaosztás, tartós élelmiszer gyűjtés, adományosztás, beteglátogatás. Semmi sem volt számára lehetetlen, ha segítségnyújtásról volt szó. Mindig elsőként jelentkezett és azt kereste, hogy a rászorulóknak mi a legjobb megoldás. A Tusculanumi Szent Erzsébet Karitász csoporttal is szívesen összefogott és segítette a közös ételosztásokat. A karitász szolgálaton túl is észrevette a szükséget és férjével magánemberként is támogattak nehéz sorsú családokat. Aki ismerte, egyből megérezte a belőle áradó szeretet. Ez a szeret áthatotta mindennapjait. Hosszan tartó súlyos betegsége alatt még ő vigasztalta férjét és családtagjait. A kórházi kezelések alkalmával beteg társainak is vigaszt nyújtott és akin tudott segített. Sokat beszélt Jézus irgalmas szeretetéről és bátorította beteg társait, hogy ne féljenek, csak bízzanak Jézusban és imádkozzanak. Néhányukkal együtt is imádkozott.
Példakép előttünk, köszönjük, hogy ismerhettük, köszönjük a szeretetét, és azt, hogy megmutatta az önzetlen jézusi szeretetet.
Isten nyugosztalja!
A szeretet követei
2022. október 22-én, szombaton a Székesfehérvári Egyházmegyei Karitász plébániai karitász önkéntesei számára egyházmegyei karitász gyűlést tartott. Több mint százan gyűltünk össze, hogy közösen ünnepeljünk, egymásból merítsünk erőt szeretetszolgálatunkhoz.
A gyönyörűen felújított Székesfehérvári Szent István-székesegyházban kezdődött az Önkéntes Nap, ahol is Spányi Antal megyéspüspök, a Katolikus Karitász püspökelnöke tartott nekünk misét. A több évnyi restaurálás eredményeképpen szemet gyönyörködtető látványban lehetett részünk a szentmise alatt, ennél azonban sokkal fontosabb, hogy lelki útravalót is kaptunk püspök atyától. Prédikációjában megemlékezett a jeles napról, hiszen II. János Pál pápának 1978-ban éppen október 22-én volt székfoglaló szentmiséje. A szentatya jelmondata a ma emberének is fontos üzenet: „Egészen a Tiéd”. A püspök atya rámutatott, hogy a karitászos munkatárs nagyon közel áll Krisztushoz, mi a szeretet követeivé kell, hogy váljunk, akikben Krisztus örömének és szeretetének növekedése által egy szociális munkánál sokkal többet kell, hogy végezzünk¸ mi szeretetszolgálatunkkal evangelizálunk és az Úrhoz vezetjük a hozzánk forduló rászorulót.
Az ünnepi szentmise után Smohay András művészettörténész, tárlatvezető és múzeumpedagógus, a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum igazgatója mesélt izgalmas történeteket a közel nyolcszáz éves Bazilika múltjáról és történelméről, és így a nagyszabású felújítási munkálatok rejtelmeibe is bepillantást nyerhettünk.
A Szent István Hitoktatási és Művelődési Házba átsétálva Sinkovicsné Máté Hortenzia, a Székesfehérvári Egyházmegyei Karitász igazgatóhelyettese nyitotta meg az előadások sorozatát.
Először munkánkat megköszönve a püspök atya lelkesítő szavait hallhattuk, mellyel buzdított mindannyiunkat, hogy szeretetcselekedeteinkre mindig tanúságtételként tekintsünk. Karitász munkánk legyen mindig hiteles, önkéntes és önzetlen, mindezt pedig hittel és szeretettel tegyük a korszellemmel dacolva, az egyház nevében.
A következő előadó Szíjártó László atya volt, a Veszprémi Egyházmegyei Karitász igazgatója és egyben Balatonalmádi plébánosa. „Őseink hite a jövő reménye” hallhattuk tőle. Ezzel az egyszerű, de lényegre törő mondattal, a Veszprémi Főegyházmegye érseki mottójával mutatott rá arra, hogy karitászosként a remény emberei vagyunk. Laci atyától a jerikói vak meggyógyításának történetén keresztül azt hallhattuk, hogy bizony Jézus is megtehette volna, hogy közelgő megpróbáltatásai előtt nem sokkal csakis saját magára figyel, nem hallja meg és nem segít a vakon. De meggyógyította. Hányszor megtehetnénk mi is, hogy saját bajainkba temetkezve, feladatainkra, problémáinkra koncentrálva nem halljuk meg a segélykiáltást… Ehelyett a bibliai Mártaként másokra figyelünk, adunk, kiszolgálunk és szolgálunk. Laci atya azonban kihangsúlyozta, hogy Máriákká is kell, hogy váljunk időről-időre. Oda kell, hogy üljünk Jézus lábához, hogy hallgassuk és meghalljuk Őt, hiszen így tudunk erőt gyűjteni, szavait szívünkbe vésni. Amit így gyűjtünk magunknak, másoknak fogjuk továbbadni karitászos munkánk során. Ha emberként a szeretetszolgálat néha meg is haladja erőnket és úgy érezzük, nem tudunk semmit sem adni a rászorulónak, ha mást nem is, az időnket, odafigyelésünket, jóindulatunkat mindig oda tudjuk adni. Isten fog erőt adni mindenhez, mindenkor. Csak egyszerűen kérdezzük meg az előttünk állótól Jézust idézve.” Mit akarsz, mit tegyek veled?”
Az utolsó előadást Megulesz Gabriellától, a Dunaújvárosi Karitász Csoport vezetőjétől hallhattuk, aki az alapítókról és a gondviselés által irányított kezdetekről mesélt nagy-nagy szeretettel. Lelkesítő volt hallgatni, hogy a régi karitászos hagyományokat megtartva és újjáélesztve, milyen nagy szeretettel, hittel és lángoló szívvel teremtenek Dunaújvárosban új tradíciókat is az igényeket kiszolgálva.
Az október 22-i egyházmegyei karitász nap agapéval és kötetlen, jó hangulatú beszélgetéssel zárult. Öröm volt látni a sok mosolygó arcot búcsúzáskor és azt, ahogy a karitászos önkéntes munkatársak új lendülettel, lélekben megerősödve térhettek haza egyházközségeikbe, hogy a szeretet követeiként továbbra is egy Isten által megálmodott, jobb világ megvalósításán tudjanak dolgozni.
